Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
2019. február 19. az első igazán nagy pofon a szezonban. Ez is eljött. Meglepő helyen, meglepő időben, meglepő ellenféltől, meglepő sorozatban.
A rettentően kínos eredménynek hatalmas következményei nem lettek, reméljük hosszabb távon sem fejt ki negatív hatást a csapat teljesítményére.
Lementünk a szintjükre, azon a szinten viszont a Wigan jó csapat. Nyertek is.
Amit sejtettünk az kedd este biztossá vált: a Manchester City kapta az egyik leggyengébb ellenfelet a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligája 2017/2018-as szezonjában.
A svájci liga második helyezettje nem veszi fel a versenyt az angol liga listavezetőjével. Már most nyolc között a csapat.
Érdekes meccset hozott a legutóbbi bajnoki forduló. Érdekes volt inkább, mint izgalmas, a tavalyelőtti bajnok nyomokban emlékeztet már csak Ranieri ütős csapatára.
Az első félidőben a City a saját dolgát nehezítette meg, aztán a másodikban az élete egyik legjobb negyvenöt percét produkáló Sergio Agüero vezetésével szét lettek kapva a Rókák.
A tartalékossá soványodott City a legutóbbi bajnokin Burnley-be utazott és játszott egy kellemetlen 1:1-et.
Baj nincs. Tizenhárom pontos előny tizenkét fordulóval a vége előtt. Álomszerű.
Sosem kellemes a megtorpanás, ha robog a vonat, de megyünk tovább. Megcsinálják.
Két igazi hentescsapattal találkozott a City január végén. Baromi gusztustalan megmozdulásokat dobtak be, ha már játszani nem tudnak, pusztítottak egy kicsit. Nagyon.
Guardiola akarta ezt a kupadöntőt, így a jó Pep nekifuthat az Arsenal ellen az első angliai trófea megkaparintásának.
Akarta ezt a döntőt, így egy erős gárdát küldött harcba a Bristol City otthonában. Csak az eredményt látva gondolhatjuk azt, hogy ez egy szoros meccs volt, pedig nem. Sima elődöntő.
Az első vereség után volt idő pihenni, dolgozni, készülni a továbbiakra. Nem hiszem, hogy a világvége hangulat telepedett volna az Eastlandsre, de azért ilyen élményt rég kellett feldolgozni, persze a játékosok mentális egészségért felelős szakembereknek nem kellett azért megszakadniuk.
A szombati bajnoki is terápiás jellegű volt, egy pici edzés, néhány hibára való rámutatás, sok sikerélmeny. Mint egy nyilvános edzés.
Kikapni sohasem jó, ha riválistól kap ki a csapat azért, ha gyengébbtől, akkor meg azért.
Nem jó kikapni sok góllal — mert nem jó —, de nem jó kikapni kevéssel — főleg, ha visszakapaszkodott a csapat, mert ott marad a mi lett volna ha érzés — sem. Kikapni sehogy sem jó.
Lefagyott rendszer és mire újra bootolt, oda lett minden. Ilyen sem volt még ebben a szezonban.
Ritka vendég a vereség mostanában a City-nél, nincs is ok a pánikra. Az előny továbbra is hatalmas.