Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Az internet tele van idegesítő, mindenre egysíkú (egybites?) választ adó trollokkal, mivel a Manchester United piszok népszerű csapat, rengeteg ilyen alakba tudok belefutni az interneten.
De rájuk ki a fene kíváncsi?! Én biztos, hogy nem. Ezért három remek bloggert, László Ágit, Sziklai Attilát és Kele Jánost kérdeztem, hogy milyen a Manchester City külső szemmel, azaz vigyenek el minket egy kicsit a másik oldalra.
Nem volt itt semmi meglepetés, tessék továbbhaladni.
Különösebb izgalmak nélküli — régi angol meccseket idéző — derbin vagyunk túl. 0:0? Volt akinek ez meglepetés volt? A City-nek ez volt a hetedik döntetlenje otthon (összesen nyolc van), a MU pedig a szezonbéli tizenharmadik ikszét szorgoskodta össze.
Nem ez volt életünk derbije.
Nagyon nem.
Már sikeresen hat meccsre nyújtotta a gárda a nyeretlenségi szériát, most a városi rivális rúgta ki a mikiegér kupából a csapatot.
Újabb kudarc, de ez most nem fáj annyira, teljesen más szemmel tudtam nézni ezt a meccset. Látva a két kezdőcsapatot, meglepett volna ha továbbjutnak a srácok.
Ez is megvan. Behúzva a derbi. Az első félidőben olyan űrfocit láthattunk, hogy ihaj. Mourinho elmérte a dolgokat, Guardiola megnyerte a derbit.
Lépdel előre a csapat, az egyetlen amelyik a 100%-os a Premier League-ben. Lassan csak kurvajók leszünk.
Bravo – hát, izé. Na, mit mondjak? Kezdjek Hartozni? (amúgy láttátok milyen gólt kapott Joey az Atalanta ellen? ne nézzétek meg!!) Nem fogok.
Néha nem mertem a monitorra nézni, hogy mit művel, a gólnál, a Rooney-ra való rácsuszásnál (centin múlt, hogy nem lett tiszta tizi szitu). Jesszus. Rashford lövésénél mázli, hogy Ibra lesen volt, felejtsük is el, mert tényleg (de tényleg) jó kapus. Majd kijön belőle. Pep teljes mellszélességel (azaz egy bődületes lódítással) kiállt mellette. Helye, így kell a nyilvánosság előtt, majd az öltözőben megbeszélik, van mit.
Sagna – nem élete meccse volt, de fegyelmezetten (39 jó passzal), komolyabb hiba nélkül hozta le a meccset.
Kolarov – ő az, aki talán a legjobban újjászületett Pep kezei alatt. Sokan tették volna a kukába, erre az új gépezet egyik legfontosabb fogaskereke lett. Remek játék, részt vett a gól előtti támadásépítésben, még a foga elvesztését sem bánta.
Stones – a gólt szépen összehozták Bravoval, de utána viszont volt egy nagy mentése. Néha nem volt túl magabiztos, de több volt, mint helytállás. Remek helyettese Vinny-nek (azért hiányzik a kapitány), nagy értéke lesz a csapatnak, akár még tíz évig. Nem semmi.
Otamendi – a meccs egyik nagy hőse. Védő ritkán lesz a motm (pláne, ha van egy olyan teljesítmény előrébb, mint amit a belga tol le), de minden tiszteletet megérdemel az argentin. Hatalmas harcos, remek meccse volt. Rengeteg megnyert párharc, rengeteg szerelés. Nagyon kellett a sikerhez.
Fernandinho – nincsenek szavak a brazilra idén. Eddig sem volt rossz, de most szintet lépett. Megadja a kellő stabilitást a középpályán, hogy elől a kreatívok tudják tenni a dolgukat. Nem lehetett megmondani ő, vagy a vele szemben közlekedő Pogba a világ legdrágább játékosa.
Fernando érkeztével egy sorral feljebb játszott, ott sem okozott csalódást.
Silva – David a csapatkapatányii szalaggal a karján vezette ki a csapatot. Most nem a merlini énje dominált, hanem ő is harcossá változott, de még így is, hogy nem tudott csillogni, nincs kétség: ő a csapat agya.
de Bruyne – igazából nem Kelechi, hanem ő lett Agüero helyettese. Életveszély, ez volt ő. Gondolom mozgatta az is, hogy Mourinho kidobta őt anno Londonból.
A gólja valami egészen (Blind, nomen est omen, tényleg vak volt a játékhoz többször) remek felütés volt, két kapufa, mestergyilkos.
Sterling – Raheemnek most nem ment. Nem ba, Lingard és Shaw azért is volt olyan fosch, mert túl nagy energiát fektetett a mu a bal oldala védelmére. Mindig nem lehet tökéletes meccset hozni.
Nolito – egy fokkal jobb volt, mint a túloldalt Sterling, de most nem a szélsők nyerték meg a meccset .
Iheanacho – 53 percet kapott, de tökéletesen megmutatta, hogy miért ő volt a City csatára a Manchester Derby-n. Tökéletes időben volt, tökéletes helyen. Tovább javította gyilkos statisztikáját.
A cserék:
Fernando – érthető csere, Pep biztonságot akart, de Bruyne ment előre, jó váltás volt.
Sané – debütálás a derbin. Jól sikerült neki, ügyes gyerek, okoz még örömöt nekünk. A kontrákat érzi, gyors, jól bánik a labdával. Túl szép lett volna, ha Kevin gólt lő kapufa helyett a támadásuk végén.
Zabaleta – a védelem stabilitásának megőrzésére jött egy kicsit PabZab is. Megoldotta, plusz 15 tökéletes passz fért bele a kevés idejébe.
0:1-nél azt mondtam, hogy akármi is lehet a vége, vannak olyan képességű játékosai a mu-nak, hogy simán fordíthatnak, de olyan játékot mutatott a csapat, ami egészen elképesztő volt.
A szélsőink most nem villogtak, erre készültek, de az Otamendi-Fernandinho-de Bruyne tengely pazar volt. A szélsőkre igen, de a többiekre nem volt ellenszer. A saját csapatát nem a legjobban pakolta össze, elbukta a mind game-et.
Clattenburg nem volt mindig a helyzet magaslatán, de nem panaszkodhatnak, Fellaini és Rooney néha ámokfutásba ment át.
Az ötvenedik derbigyőzelem a zsebben. Az elmúlt öt évben (az 1:6 óta) összesen négy győzelem egy iksz és egy hazai siker az Old Traffordon.
Pep tovább növelte a fölényét Mou elleni remek statisztikáját.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Manszúr bin Zajed ál-Nahjan Sejk és Khaldoon Kalifa ál-Mubarak proudly presents, a manchesteri városi színházból: Ferran Soriano i Compte és Aitor Begiristain Mujika produkciójában, Manuel Luis Pellegrini Ripamonti rendezésében, (többek között) Charles Joseph John Hart, Vincent Jean Mpoy Kompany, Martín Gastón Demichelis, Wilfried Guemiand Bony és Sergio Leonel Agüero főszereplésével, Josep Guardiola Salanak ajánlva ‘A nyomorultak‘ című előadást.
A manchesteri derbire készülve, a rags legszebb idei meccseit vetíthette orrvérzésig Pelle a srácoknak, mert sikerült remekül kopírozni őket, a legutóbbi két meccsen ünnepien mocskos rossz két 0:0-át sikerült produkálni. A két rettenetért azért járt egy bajnoki pont és egy bajnokok ligája továbbjutás, de az égiek a szokásos sérüléssel büntették meg a nézhetetlen izéket.
Deprengeni nincs idő, már húztak is a bl-ben, na és készülünk a vasárnapi derbire.
A Norwich elleni bajnoki még engem is meglepett. A kanárik erősen izzadnak, hogy ne essenek ki, ráadásul a Premier League legrosszabb formájában lévő csapata volt a meccs előtt. Yaya sérülése miatt Pellegrini a 4-4-2-hőz nyúlt, azaz Bony kezdett. Kár volt. A második félidőben már kaput sem találtak a srácok, egészen kivételesen rossz meccs volt. Agüeronak volt egy ziccerre, meg egy szép szabadrúgása oszt ennyi (a Norwichnak meg egy kapufája..). Remek, lassan a bl hely is remegni kezd, nemhogy az érem.
Kedden a bl-ben már előkerült Yaya, Bony ment a padra. Sterling meg a jelek szerint Liverpoolban kijátszotta magát a kezdőből. Pellegrini meglepett. Nem számítottam arra, hogy a ’legjobb’ csapatot dobja be a lefutott bl visszavágóra. Volt bennem egy kis félsz, én szívesen láttam volna a pályán Bony-t, Caballerot, Demichelist, Mangalát (a két védő végül jött is..), Sterlinget és Kelechit (a kis nigériai még a padon sem volt).
Jött is a bazdmeg.
Kompany sérülése nem hiányzott, baromira nem. Egy hónapig megint nem lesz pályán a kapitány… A hab a tortán még Otamendi kidőlése (azért még a csere előtt okosan begyűjtött egy sárgát, mert engedély nélkül tért vissza a pályára). A Demichelis-Mangala páros várja a mu-t. Nice.
A szünet előtt két csere kilőve, a csapat meg nem szakadt szét, egyáltalán nem. Megint Yaya volt a legjobb, félelmetes, hogy a csúcsformájától messze lévő Touré mennyire befolyásolja a csapat játékát, ha a ott lett volna Norwich-ban, meglett volna a három pont. Tuti. Félelmetes, hogy az egyetlen kapura tartó lövést is ő produkálta…
Hartnak még a végén tornáznia is kellett. Mindegy, a klub történetében először nyolc között a bl-ben a csapat!
Nem lehet szó nélkül hagyni a magyar közvetítést. A bajnokikon megkímélem magam a hazai szagértőktől, de rettentő. Valamennyire csak Kemenes Szabi volt képben, de döbbenet, hogy a City-vel kapcsolatban csak a fika ömlik ki a szájukon, miközben ilyen mondatok is elhangzanak, hogy a City nyerte a ligakupát nemrégiben, asszem 3:1-re. Rettenet.
A Norwich meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló (meg ne nézd!)
A Dinamo elleni visszavágó statisztikái és a videó (csak akkor kattints, ha nem tudsz aludni!)
Jöhet a folytatásban a PSG. Ez az a párosítás, amire fingom sincs, hogy mit mondjak. Ha a következő három hétben nem változik semmi, Ibráék már Párizsban kifiléznek minket (az első meccs április 6.-án lesz idegenben, a visszavágó április 12.-én az Etihadban). Ha változik, durván jók vagyunk egy ki-ki meccsre.
Ezzel a sorsolással egy kicsit távolabbinak tűnik egy Pep-Pelle párharc. Megnézném, nagyon már csak ezért is akarom a Párizs elleni továbbjutást! Légyszi-légyszi!!
Néztem a Bayern-Juvét, amúgy is, de elővettem a szemüvegem, hogy lássam, mit tud Guardiola. Nem voltam a híve a Barkájának, oké, legyalultak mindent és mindenkit, de akkor sem. Ha epét kellett rájuk hányni, ott voltam az első sorban. De legyalultak mindent és mindenkit.
Aztán ment Münchenbe. Ott is várta a terített asztal, mondhatták az utálói (mondtam én is, persze). De amikor játszottunk velük, hát bazz, ennyire nem fostam össze magam csapattól az Etihadban.
Valamit tud a csóka. Motivál, van esze és bátorsága. Jól nyúlt bele ebbe a meccsbe is, a taktikai húzásai bejöttek, a cseréi szintúgy.
Remek edző, de kell hozzá neki (is) ehhez pénz és csapat. Szét fog baszni nálunk mindent és újra fogja rakni. Ez lesz a legkeményebb melója. Egy meccskeretnyi játékos mehet ha akar, a hírek szerint az elkövetkezendő években. Tőlük lehet búcsúzni (szerencsére nem mindenki és mindenáron)
kapusok:
Hart, Caballero, Wright
védők:
Zabaleta, Kompany, Mangala, Koalrov, Demichelis
középpályások:
Silva, Yaya, Nasri, Fernando, Delph
csatárok:
Bony, Jovetics, Džeko
Fiatalítás, saját szájízre szabás. Érdekes lesz. Igazából várom.
De most nem ez a fontos, hanem a derbi.
Az elmúlt hat évben a City lett a domináns csapat Manchesterben. Tény. Nem kéne tönkrevágni vasárnap mindent. Kell ez a siker. Kell a sima bl hely. Kell egy érem. Ennyike egyelőre.
A mu sincs a topon, de nem a manchesteri cripple fight-ra vagyunk kíváncsiak. Négy ponttal vannak mögöttünk (egy taknyolással a West Hamnek dobnánk fel a negyedik helyet), sérültjük nekik is van egy szekérnyi, a pudli kicsapta őket Európából, de ezeket le fogják szarni, ez a derbi.
A bl sorsolásra vára az ausztrál kistesó, a Melbourne meccsét néztem, a listavezető Brisbane-t fogadták, égtek is a szünetben, nem ment nekik, de akartak (jött egy tizi+piros lap, de ez a kurva foci már csak ilyen, aki megy előre töretlenül, annak be is jön), 3:1 lett a vége, nem egy pl az ausztrál liga, de valami ilyesmit jó lenne látni a nagyoktól is.
Menni előre, aztán csak jön végre az az Agüero gól.
Nekünk ez volt az év meccse, mint ahogy mindig is ez lesz. A Unitednek pedig még jóideig a Liverpool elleni, de nincs is abban semmi szégyellnivaló, hogy a nagytesó minket jobban idegesít, mint fordítva. Abban meg pláne nincs, hogy sokszor nyerünk.
Szemtelenül könnyed győzelmet arattunk a Manchester United ellen. Megint.
Moyes akkora egy köcsög, hogy olyan hatalmas szarkupacot hordott össze a Csend Színházának közepére, amit még szétrugdalni sem nagy öröm, mert irtózatosan büdös lesz az ember cipője.
A meccs nem sikerült valami izgalmasra, de a pirosakkal otthon feltörölni a padlót? Epikus.