Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Elkezdtünk egy sorozatot (a poszt előző része itt található), amelyben (készülvén a Liverpool elleni Ligakupa döntőre) bemutatjuk a Manchester City angliai kupafináléit.
Most is próbáltuk minél több fotóval, és videóval színesíteni a bejegyzést.
Reméljük, hogy ez a rész is tetszik majd nektek!
Nincsenek igazán jó előjelek, de bizakodunk.
Szűkös határidőn belül kiderül, hogy mit tartogat számunkra ez a szezon, az FA Kupa küzdelmeit illetően pedig erre már valószínűleg estére választ is kapunk.
Új sorozatunkban egy kis történelmi kirándulást teszünk a Manchester City múltjába hogy hová?! mi a faszt szívtál?! nincs is nekik olyanjuk, lol. Ez a három részes sorozatunk első része. Felelevenítjük a City legnagyobb hazai kupasikereit, rengeteg képpel, és videóval illusztrálva.
Hangolódás a Liverpool elleni kupadöntőre
Guardiola ellopta a deadline day-en a showt, de voltak egyéb hírek is, most egy születésnap ürügyén visszakanyarodunk hétfőre.
És ha már a születésnapoknál járunk megemlékezünk egy másik City játékosról is a ‘régi időkből’.
„Két születésnapos reménység. Egy a múltból, egy a jövőből. „ bővebben
Vége az idénynek, és még milyen sikeres idénynek!
A jól megérdemelt pihenés előtt, a csapat ünnepelt, és akinek járt díjakat vett át.
A hajtás után a szokásos kép és videórengeteg.
A múlthéten a csapat a jótékony célú Fashion Kicks elnevezésű divatbemutatón tette tiszteletét. Így festenek a srácok a kifutón:
Joe Hart megkapta az „Arany kesztyű” díjat. Így Ő lett a bajnokság legjobb kapusa. 18 kapott gól nélküli bajnokival.
Carlos Tévez 21 bajnoki góljával kiérdemelte az „Aranycipőt”. Ő a Premier League elmúlt két szezonjának legeredményesebb csatára. Reméljük jövőre is így lesz: Manchesterben.
Roberto Mancini megkapta az „Arany Sálat”, mint a legjobban öltözött Premier League menedzser.
A boltoni meccs után a csapat szinte rögtön az évzáró bankettre ment, ami egy fogadással összekötött díjátadó volt.
A házon belüli díjazottak a következők lettek:
Az „Ethiad” év játékosa, és a „Jaguar” szurkolói szavazáson az év játékosa: Vincent Kompany
Az év fiatal játékosa: Mario Balotelli
Az év gólja: Carlos Tévez, a Stoke elleni utolsó hazai bajnokin lőtt szabadrúgása.
Az év teljesítménye: Joe Hart, a Tottenham otthonában.
Az év pillanata: A kupagyőzelem.
A „Közösség Manchester Városáért, az év játékosa” díjazottja: Patrick Vieira
A „Közösség Manchester Városáért, az év közreműködője”: Kevin Parker, a szurkolói klub főtitkára
Kiemelkedő munkáért díj: Lee Jackson, vezető pályamester
A hétfő este a nyilvános ünneplésé volt.
A menet Manchester központjából, az Albert térről indult, és közel két óra „sétabuszozás” után érte el a karaván a City of Manchestert.
Nem vagyok egy Rákay Kálmán, így nem tudom jól megsaccolni mennyien vettek részt az ünnepségen, de egy biztos: jó sokan!
Igen, igen! Felragyogott!
Hangulat az Albert Square-en:
Városnézés:
Manchester Utcáin
Egy videó a menetről:
Elindul a busz amivel körbehurcolták a csapatot, és a kupát.
Hallod a „zajos szomszédokat” Fergie?
Kapitány és kupája
Otthon
A Főnök. Hát meg kell hajoljak, sohasem gondoltam volna, de… Hölgyeim, és Uraim! A Manchester City legsikeresebb edzője az elmúlt 35 évből: Roberto Mancini! Gratulálunk!
Jó hangulatú egy dzsembori volt. Zenekarokkal, a múlt, a jelen és a jövő sztárjaival. Megemlékezéssel, együtt énekléssel, kellő pátosszal, könnyel, nevetéssel, tűzijátékkal és konfettivel megfűszerezve.
Marketingszempontból ideális bemutatója a jövő szezon idegenbeli mezének.
Pre order now!
Lángokban a tető!
Egy videó az eseményről, berohanó szurkolókkal, régi, és mostani sztárokkal, és nem is gondolnánk, melyik zenekartól játsszák be az aláfestő zenét:
Tűzijáték:
Remek este, egy remek szezon végére!
Az Etihad és az Etihad Campus. A City stadionja és vozáskörzete olyan, mint maga a csapat, sokkal komplexebb mint amilyennek elsőre tűnik. Tegyünk egy sétát Manchester városának stadionjában és környékén!
A 80-as évek közepétől már erőteljes és keserű jelei voltak annak, hogy a Manchester City egyre nagyobb sebességgel halad lefelé az angol labdarúgás lejtőjén, miközben a United pont az ellenkező utat járta be. Pénzügyi nehézségek, tüntetések Swales ellen, menedzserkeringők, kiesés a másodosztályba. Javarészt ezek is jellemezték a City-t egészen a 2000-es évekig. 1989. szeptember 23-án, a Maine Roadon megrendezett 111. manchesteri derbin azonban a jóval esélytelenebb City csodát tett a nagyságrendekkel gazdagabb és jobb játékosokat felvonultató United ellen.
Ha a Cityvel foglalkozó posztot vagy cikket olvasunk, mindig akad egy-egy hozzászóló aki azon véleményének ad hangot, hogy a Manchester City az arab hatalomátvétel óta már nem az a klub, amelyik korábban volt. Állítása szerint az arab rezsim egyáltalán nem ragaszkodik a City hagyományaihoz, korábbi alapelveihez vagy indentitásához, és csak játszótérnek használja a lassan 133 éves klubot. Vajon tényleg igaz lenne ez?
Manszúr tényleg csak egy unatkozó csilliárdos olajsejk, akit teljesen hidegen hagy a Manchester City történelme és annak drukkerei? Tényleg csak az ész nélküli pénzszóráshoz ért? Ha megunja a manchesteri játékszert, tényleg keres magának egy másikat, ahogy De Laurentiis is megjósolta 2011-ben?