Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Nos, erről a meccsről nem érdemes sokat beszélni, majdnem égés lett.
Kínszenvedés a League One csapat otthonában. Gratulálok, fiúk!
Úgy látszik a srácok szerettek volna még egy meccset játszani, mert nem sok mindet csináltak, maximum szimpatikussá tették a harmadosztályú ellenfelet.
Džeko a 80. percben hozta döntetlenre a találkozót. Nincs baj, de ez nagyon kevés!
Nincs mese, az újrajátszáson gázolni kell!
Martín Demcihelis az a karakter, akit sokan szeretnek fikázni, még a saját szurkolóik is. Utálom az ilyen szurkereket, szívből.
Én sajnálom, hogy Demi nem rögtön Manchesterbe tette át a székhelyét, miután lejárt a szerződése Münchenben.
Az átlag szurkoló nem más, mint civilben az átlag választó (magyarán, mint a világban a közelmúltban lezajlott különböző választások utóélete megmutatta: tök hülye), a kisebb hibák örökké beégnek az agyba, egy-egy jól letolt szezon meg le van szarva. Így megy ez.
Búcsúzunk a ManCity Szalai Ádámától, átpörgetjük teljes karrierjét.
Hihetetlen egy csapat ez a Manchester City. Elseggeli szerdán a világ legjobb csapatát, hogy aztán pontokat veszítsen otthon az angol bajnokság újonca ellen.
Persze, ok és okozat, egy héten belül nem képes háromszor csúcson pörögni a csapat —faszé’ nem?! — bla-bla-bla, de nem is ezt várom, csak azt a nyüvest 1:0-át kellett volna tartani a végéig.
Már sikeresen hat meccsre nyújtotta a gárda a nyeretlenségi szériát, most a városi rivális rúgta ki a mikiegér kupából a csapatot.
Újabb kudarc, de ez most nem fáj annyira, teljesen más szemmel tudtam nézni ezt a meccset. Látva a két kezdőcsapatot, meglepett volna ha továbbjutnak a srácok.
Guardiola a válogatott meccsek miatti szünetben kissé átgondolta a dolgokat. Nem nagyon, de a glasgowi döccenő és a londoni kisiklás változtatásra késztette a kopasz bosst.
Nem csúszunk tovább a lejtön, de visszakapaszkodni sem sikerült.
Kolarov volt a két meccsen a fekete bárány, ő a padra szorult. Itt kezdett (mondom, hogy nem kezdett, hanem a padon ült) a nemzeti csapatában újfent kisebb sérülést benyaló Agüero, a porcelánláb-díj örökös tagságát szép lassan kiérdemlő Kompany, a jobb bekk, Zabaleta, az örök vízhordó Fernando, a kapuscsere Caballero és a születésnapos Nolito.
A legnagyobb újdonság a három alapvédős felállás. Otamendi jobboldali védő volt most, Clichy a bal (a francia több helyen is feltűnt a meccs során, mint az argentin). Stones volt a centerhalf, de az egész tizenhatos vonalát befutotta, de jellemzően a legtöbb időt a kezdőkör környékén töltötte.
E miatt a felállás miatt Gündogan és Fernandinho — ha kellett — többször is visszaléptek, de masszívan megszállva tartották a középpálya közepét. Ilkay parádésan osztotta a zsugát, 102 passzból 95 ért célt.
Silva abszolút játékmesterként előttük szervezte az életet, messze ő volt a legjobb City játékos ezen a délután. Gólpassz, kiharcolt büntető.
Sterling kezdett a balszélen, de nagy homály volt most, el-eltűnt, érdekes módon, amikor átkerült a jobb oldalra (Nolito beállása után) akkor mutatott végre életjeleket. Sané hasonló szerepet kapott a jobbon, egy fokkal hatékonyabb volt, mint Raheem.
Iheanacho igazi hamis kilences volt, de igazi kilences most nem akadt.
A sérüléséből rögtön a kezdőbe pakolt de Bruyne Silva mellett szervezte a játékot, Sané levitele után meg klasszik bal oldali támadóként volt számításba véve.
Érdekes volt a két ex-barcelonai edző párharca, de nem Koeman zsenialitása miatt vitt haza egy pontot a Toffiees.
Totális fölény, 73% körüli labdabirtoklás, nyolc kaput eltaláló lövés (kettővel szemben), de megint csikorgott a gépezet.
Főleg a büntetők terén. Ha nem adták meg az a baj (a 11. percben akár fújhatott is volna a spori Sané esésekor), ha megadták az is baj. Az elsőt de Bruyne pocsékul rúgta, a másodikat (az akkor már Kelcehi helyett a pályán lévő) Agüero ugyanúgy, ugyanoda lőtte. Bravó. Sergionak nem is ment a továbbiakban sem
A kettő között Lukaku remekül oldotta meg egymaga (a saját térfeléről indulva…) a legnagyobb sanszát a meccsen. Bejött neki.
Szerencsére Silva (az éppen beállt, éppen harminc) Nolito fejére varázsolta a labdát, így meglett az egy pont. Mert perszehogy a kapufát borotválta de Bruyne utolsó épkézláb lövése.
Ma könnyebb lesz a Barca ellen. Ja, nem.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Szerda után újra a Liberty, újra a Swansea, de más mez, más felállás. Simább eredmény, de izgalmasabb meccs. Most már érezhetően sikerült egy kis előnyhöz jutni az üldözőkkel szemben a tabella tetején. Kell is, hiszen pontosan tudjuk: semmi sem tart örökké.
Ami igazán szomorú: a kupameccshez hasonlóan azonban most is kidőlt egy kulcsember.
A tizedik a tízből. 30 lőtt, 6 kapott gól. Senki nem talált be a egynél többször (Bravo, Caballero, Hart) hálójába. Pazar.
A hétközi kupameccs után visszatért a megszokott felállás, ezzel együtt a megszokott teljesítmény.
Bravo — talán az eddigi legjobb meccse a csapatban. Mind a szurkolói, mind a guardiolai elvárásoknak megfelelt. Volt bravúrja, sok jó passz. A gólról nemigen tehetett, Llorente még mindig rendben lévő csatár.
Sagna — a védőmunkája egy picit gyengébb volt annál, amit megszokhattunk, a bekapott gólnál nagyon figyelt, ellenben adott egy gólpasszt.
Kolarov — Aleks egy kicsit fáradtabbnak tűnt mint szokott lenni mostanság, picit több pontatlanság, picit kevesebb megnyert párharc, de még így is átlag felett tud lenni, csak saját maga rakta nagyon fel a lécet.
Stones — a legtöbb passzkapcsolatban (63 jó passza volt összesen) benne volt, így nem véletlen, hogy messze nála volt legtöbbet a labda az egész mezőnyben. A gólnál ha egy picit gyorsabban reagál, nem rögtön a kezét emelgeti, de mindegy.
Otamendi — a legjobb védő ezen a meccsen. Nyugodt, pontos játéka volt, ha kellett fejjel előre vetődve tisztázott, és nem mellékesen, ő lépett fel a legtöbbet ezen a meccsen a hátul lakók közül.
Fernandinho — meglepő módon ő volt a legszürkébb City játékos. Hiába a legpontosabb passzmutató (55 ért célba 58 kísérletből) építeni nem nagyon tudott, rombolni nem nagyon kellett.
Amikor meg a végefelé előre keveredett és közpcsatárként fordulhatott szembe Fabianskival, túl széles, túl darabos volt.
Gündogan — egy kicsit kioltották egymást Fernandinhoval, de tőle sem láttunk túl sok extrát. 1. kurvára el lettünk kényeztetve, egy nem tökéletes, ‘csak’ jó performanszra hajlamosak vagyunk legyinteni egyet. Nem csak hülyék, hanem elkényeztettek is vagyunk.
de Bruyne — Guardiola nagy találmánya eddig az volt, hogy Silva és Kevin egymás mellett játszott. Ezt Pellegrini nem merte/tudta/akarta meglépni, jórészt a játékoskeret összetétele miatt. Eddig ez pöpec volt, de most, hogy Gündogan ép, Nolito nem volt, így helyet kellett szorítani mindenkinek, akinek lehetett. Ferna alap, Ilkay kell, de Bruyne brutál, Silva meg Merlin.
Kevin megint maradt középen — ez hatalmasat lendített az amúgy sem rossz teljesítményén a szezonban —, okosan összehozta a büntetőt, a gólpassza nagyobbik részét meg Raheem megoldotta.
A sérülése. Soha nem jön jól, de ha egy fontos fogaskerék törik el, az pláne. Minimum négy hét. Hiányozni fog, de a Gündogan, Sané, Sterling, Nolito, Navas sornak meg kell oldani a pótlást. Agüero hiányát is túléltük, túl fogjuk az övét is.
A két Walesben megsérült belga — Kevin és Vinny — tegnap megérkezett Barcelonába, ott kezeltetik magukat.
Silva — hatalmas ésszel és szívvel teszi a dolgát. Most egy kissé kiszorult a balszélre
A 73. percben elpöttyintett könnyed emelése igencsak szép pillanata volt a meccsnek.
Sterling — varázslatos amit ebben a szezonban művel. Még egy ilyen meccsen is, ahol nem ő volt a főszereplő, képes egy ilyen gólt lőni. Ahogy leültette Naughtont, ahogy ellőtte Fabianski mellet. Pazar. Pep asszondta neki: ‘élvezd a játékot és a góllövést‘. Szófogadó fiúcska.
Agüero — visszatért a csapatba, jöhetett a (két) gól. Az elsőnél Sagna passza után egy normális embertől más csatártól méterekre pattant volna a labda, de ő egy mozdulattal előnybe került és beküldte a lasztit Fabianski lábai között.
A büntetőt meg szépen berakta. Hat meccs, tizenegy gól a szezonban. Nincs miről beszélni.
A cserék:
Fernando — az első csere, ő sem kapott fél órát sem. Gündogant váltotta, gyakorlatilag tökéletesen reprodukálta a német produkcióját.
Zabaleta — ő pedig Sagna váltására került fel a térképre, abszolút poszt csere.
Navas — az utolsó tíz percre jött, bár ne jött volna. Nem játékával volt gond persze, ő jött a sérült de Bruyne helyett.
Nem gyenge a szezon, már most sem. Négy idegenbeli meccs zsinórban, ennek járunk a közepén, jöhet a nehezebbik fele. Celtic Park, White Hart Lane.
Szorgalmasan dobálják le elénk a banánhéjakat, valamikor eljön a pofáraesés ideje, ha nem most, akkor nagyon sok mindent túl fogunk élni ebben a szezonban. Ha beverjük a képünket? Nagy baj nem lesz — csak kurvára fog fájni — még két vereség esetén sem, de két vereség? Ennek most esélye sincsen.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A második Swansea elleni meccs utáni poszt végén már írtam, hogy túl sok a banánhéj, bármennyire is figyelmes az ember, rá fog lépni. Összejött.
Előfordul. Először annyi történt, hogy az egyik csapat támadószekciója a legjobban működött a szezonban, a másiknak a legrosszabbul a védőszekciója. Ennyi. A másodiknál meg még vissza sem nyertük az egyensúlyunkat és léptünk is rá a következőre. Megvan a szezon első leseggelése, fel kell állni.
Négy zsinórban lehozott idegenbeli meccs, egy hét Walesben, majd a Manchester-Glasgow-Manchester-London trip a múlthéten már túl sok volt már.
A játék orrvérzésig begyakorolva, de a felfutás után törvényszerűen jött a megtorpanás. de Bruyne kidőlt, Agüero (bármennyire is úgy tűnik) nem egy gép, most nem termel, két eddigi húzóembernek az átlag alá csúszott a teljesítménye és nem volt senki aki tovább pörgesse a verklit. Most itt a két hét szünet, remélem a válogatottak nem még inkább leszívott aksival térnek vissza, hanem egy kicsit feltöltődve.
Szerdán a királyság egyik legjobb hangulatú stadionjában (a szünetben a közvetítésben jól megmutatott Noel Gallagher is remekül szórakozott), egy végtelenül felspannolt csapat (a 7:0-ás barcelonai bukó után nem csoda) volt az ellenfél, megtoldva egy a Premier League-be vágyó fiatal csatárral, aki élete eddigi egyik legjobb napját produkálta (Moussa Dembélé), meghintettük egy kis balszerencsével és egy kis védelmi balfaszkodással, meg is lett az iksz.
A hazaiaknál három ismerőssel is találkozhattunk. Kolo és Sinclair a kezdőben volt, teljesen jó meccset hoztak le, ami igazán furcsaság, a kölcsönadott Roberts is bejött az utolsó tíz percre, a saját csapata ellen.
Jó ütemben lőtték a gólokat (szerencsére mindig időben jött a válasz), nagyon akartak most focizni.
Celtic showing great character
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A Spurs ellen az addig meccsenként átlagban három gólt produkáló támadósor megpihent egy kicsit. Van ez így.
Nem lett 4:1, mint egy éve, per pill én ennek is örülök.
A meccs jegyzőkönyv és az összefoglaló:
a Spurs elmarta a három pontot
Bravo, sok ez a két meccsen benyelt öt gól, de volt nagy bravúrja. Kellett tornáznia Glasgowban is a hatodik percben, hogy ne legyen rögtön 0:2, a kifogott büntető meg nagyon kellett, csúnya lett volna a sima három oda.
Zabaleta volt a csk ezen a héten. Furcsa is a csapat, hogy nincs igazi kapitánya. Harttól kezdve Silváig többen is felhúzták a karjukra a szalagot (az ‘igazinak’ is jutott majdnem egy meccs). Szóval hiányzik egy igazi vezérürü aki átlendíti a csapatot ha gond van.
Pablo nem az a karakter. Megy, csinálja a dolgát (Londonban egész jó meccse volt), de nem ő lesz aki a hátára kapja a csapatot, ha úgy adódik. Az internet fájó megvonása nem látszik még rajta.
Sagna kispados volt, a jelek szerint nincs minden rendben vele, minden estre a jobb kérdés jövőbeli megoldására a verebek elég hangosan csivitelik Hector Bellerin nevét.
Kolarov. Nagyon sajnálom. Eddig a védelem egyik oszlopa volt, Pep serényen dobta be középre és játszott a helyén is. Most nem találta a helyét, sem itt sem ott. Stones pihent a Celtic ellen (a Spurs ellen viszont a csapat legjobbja volt a fiatal angol válogatott), a 73. percben jött Clichy (aki a BL meccsen nem hozott valami nagy formát, a PL meccsen nem lett becserélve) helyett, így Aleks ment ki a baloldalra (így is többet húzott balra, mint középre). A Tottenham ellen pedig élből a bal oldalon kezdett.
Fernandinhonak ő adta a gólpasszt, de a második Dembélé gólban a béna mozdulata miatt alaposan benne volt, a Spurs ellen meg az ő öngólja lett a londoniak vezető találata. A hét citromdíjasa így ő lett.
A két meccs alapján Otamendit emelném ki. Az első Celtic gólnál lehetett volna határozottabb, de rá lehetett a legkevesebb panasz.
Fernandinho gólja előtt a mostanában megszokott koreográfia szerint körbejárt a labda, hogy aztán Dinho, aki egyedül maradt a középcsatár helyén, szerencsére nem hibázott.
Silva az akin nagyon látszik de Bruyne hiánya. Skóciában Gündogan volt a párja, a német nem volt rossz, sokat volt nála a labda, amit pontosan továbbított, de hiányzott belőle az átütő erő. A bajnokin már nem volt ‘párja’, Fernando (a brazil eltűnt a középpálya sűrűjében) egy sorral mögötte volt.
Szóval a Celtic ellen jól ment neki, gólpasszt adott, volt aki kisegítette, a Tottenham ellen pedig szétforgácsolódott, túl sokat akart, túl sok szegletén a pályának. Nem ment neki.
Sterling felemás meccseken van túl. Öngólja peches volt, túl gyors a lelkem. Ritkán hátrány, de most ez lett a veszte. A gólja szép volt, nem kevés ilyet láttunk már tőle mostanában.
Skóciában a jobb oldalon, Londonban a balon játszott. Lehet, hogy nincs benne egy héten két jó meccs, de az árnyékot vet az idei remek teljesítményére, hogy két fontos idegenbeli meccsen (Salfordban és most) nem tudott átlag felettit nyújtott. A White Hart Lane-en egyenesen pocsék meccset hozott, a mezőny legrosszabbja volt… Ilyen sem volt még idén.
Nolito, gólja nagyon kellett, jó időben volt jó helyen. E mellett is jó volt, a hülye szabálytalansága miatt viszont a Spurs ellen nem játszott. Londonban Navas került be a csapatba, aki sokszor olyan volt, mint aki be sem került. Jesus helyett Iheanachot cserélte be Pep szűk félórára, nem sokra futotta tőle sem.
Agüero, elapadt a forrás. Van ilyen. Öt kapura tartó lövése volt a két meccsen, egy sem akadt be. de Bruyne hiánya fájóbb, mint amire számítottunk. Sergio helyett Kelechi lőtte a gólokat amikor kellett és nem mellékesen nem sérült volt, a ‘gladbachot kb. egyedül végezte ki, most egyelőre homály van a középpályán KDB helyén.
minden oké!
Van baj? Még nincs. A ‘gladbach is szorongatta egy kicsit a Barcát, de a végén csak nyertek. Idén is sikerült beletenyerelni a legnehezebb csoportba. A bajnokság? Fel kell állni, menni tovább, nincs még gond.
Raheem Sterling (helyesen még: $t€rl£ng) átigazolási ügye hiába ért véget még azelőtt, hogy a Liverpool vagy a City lejátszotta volna első felkészülési mérkőzését, így is épp eleget untatott minden jóérzésű drukkert. Megkésve ugyan, de még egyszer és utoljára blogunk is jelentkezik a témával.
Szerény véleményem a dolog tálalásáról az, hogy mint mindig, ezúttal is nagyon komoly szerepet játszott az egész ügy felgöngyölítésében a konkrét szereplők vélt vagy valós milyensége, illetve megszokott módon az, hogy a média hogyan kívánja prezentálni ezt az egészet. Ha pedig az ember a nagy múltú, komoly szurkolói bázissal rendelkező Liverpoolból sírja ki magát az olajfűtésű, foci rákfenéjeként jellemzett Manchester Cityhez, akkor annak csakis egyféle vége lehet.
Egyfelől persze ez a taknyos pöcs Sterling (az ügynökével együtt) egy kis köcsög. Húszévesen az ország egyik legerősebb és legnépszerűbb klubjából elvágyódni, amikor annyi éve van még fejlődni (és esetlegesen később lelépni), nem beszélve arról, hogy egy igencsak átlagos szezon után lett volna mit bizonyítania aktuális csapata szurkolóinak, egyáltalán nem elegáns. Nem bemenni az egyébként kényelmes kis melóhelyre mindenféle mondvacsinált okokból — egyenesen arcpirító.
Másfelől, a játékos-, illetve ügynök-uralom a modern labdarúgásban teljesen megszokott jelenség, kb. a Bosman-szabállyal kezdődött, de azt nagyon nem mondhatjuk, hogy az elmúlt években bármit is rosszabbodott volna a helyzet – ennélfogva meglepő volt látni, hogy a hivatalos bejelentést megelőző 1-2 hétben — és ebben semmi túlzó nincs – naponta legalább 2, a saját véleményét sokra tartó futballközeli (és többnyire ex-liverpooli) ember véleményét olvashattuk a dologról.
Jason McAteertól kezdve egészen John-Arne Riiseig mindenki felszólalt. A csúcs valószínűleg mégis az volt, amikor Didi Hamann fakadt ki Sterling nem létező lojalitása miatt. Hamannra ugyan nemcsak a Liverpool, de a City drukkerek is többé-kevésbé pozitívan emlékeznek vissza, a sztorijához mégis hozzátartozik, hogy azután szerződött a Cityhez, miután előző nap (!) megegyezett és aláírt a Boltonhoz — a City 400 ezres kompenzációt fizetett a Wanderersnek, Dietmar pedig vélhetően nem járt szarabbul anyagilag.
Aztán amikor a legnagyobb internetes City fórum tulaját, Ric Turnert kérdezték egy komolyabb napilapban az egészről — mint ahogy más témákkal kapcsolatban megtették párszor korábban —, ő pedig nem volt hajlandó beállni a Sterlinget ostorozók közé, szépen megköszönték neki a választ, de nem kértek belőle (lásd a tweetet).
Az biztos, hogy ekkora felhajtást Modric, Bale vagy épp Berbatov távozása nem okozott, de a tavalyi szezonban Rojo, Lallana és Lovren sem kezelte elegánsabban távozási szándékát. Schneiderlin ugyan dolgozni bejárt, de azért szívesen kurválkodott alkalomadtán a közösségi oldalán. Így legalább megúszták a halálos fenyegetéseket.
Szakértők szinte biztosra veszik, hogy vagy kurva jó lesz, vagy kurva szar, vagy valahol a kettő között, az viszont biztos, hogy angol játékosért ennyit még senki nem fizetett, de U21-esért sem nagyon. Egy Rooney-kaliberű igazolással van dolgunk, akinek az akkori ára talán még nagyobb döbbenetet keltett, mint most Sterlingé, de végül abszolút igazolta az elvárásokat.
Ami a Cityben betöltött szerepét illeti, meg kell várni a nyár végét, amikor is végleges lesz a keret a szezonra, de nyilván a felkészülési meccsekből is sokat okosodunk majd. Egy Sterling-Silva-Agüero hármas – főként kontráknál – durván hangzik, ám ha nem dobja Pellegrini a 4-4-2-őt, akkor kissé perverz gondolat elképzelni Sterlinget a középpályán (és valamiért nekem a csatársorban is).
Legkomolyabb fegyverténye talán a cselezőképessége, amivel ráadásul komoly hiánycikket pótol a City keretében, mert Agüeron és a leszarom tablettát éppen nem konzumáló Yayán kívül senki sem arról híres, hogy könnyűszerrel futkos át az ellenfélen. Noha a whoscored.com meglehetősen érdekes algoritmusra építi az osztályozó-rendszerét, Sterlingnek eszerint a tükörszélső poszt fekszik a legjobban, és mit ad a véletlen, Silvának köztudomásúlag a 10-es poszt az abszolút tökéletes, vagyis remekül illeszkednének mindketten egy 4-2-3-1-be. Ugyanezen oldal szerint a spanyol varázsló tavalyi 12 bajnoki góljából 5-öt szerzett erről a posztról, holott csak 9-szer volt itt kezdő.
Tavaly Pellegrini egyre gyakrabban nyúlt ehhez a felálláshoz, még ha szezon végén inkább hasonlított az egész egy 4-1-4-1-hez, amikor is jött egy hatos nyerőszéria, többek közt Lamparddal is a kezdőben (védekezésben még mindig a szokásos 4-4-2 volt, ahol szokás szerint rendre lazsálhatott legalább egyvalaki a Yaya/Silva/Lampard hármasból). Persze lehet, hogy a Txiki Begiristainék érkezte óta, elsősorban csak médiában vizionált 4-3-3 ideje is eljön, ahol akár Sterling vagy Bony egyszerre is szerepelhet.
Sokan — nem épp ok nélkül — kritizálják a City védelmét, de a tavalyi csapat csak egy góllal kapott többet a 2014-es bajnokcsapatnál, míg a támadósor 19 góllal kevesebbet szerzett. Sterling tehát rengeteg hiányosságra ad választ papíron: kevés hazai nevelés, öregedő keret, klasszis szélsők és gyors játékosok hiánya. Most már csak igazolnia kell ezt, és a vételárát.
Ami a Mirror információja szerint akkor lesz 49 millió az alap 44-ből, ha további 120 BL + bajnoki mérkőzésen lép pályára (30 meccsenként jár 500 ezer font, összesen tehát maximum 2 milliós ez a klauzula), és a City BL-t nyer, vagy bajnokságot (előbbi + 1.5 milla, utóbbi +1 milla, összesen pedig maximum 3 milla lehet ez a részlet). Jelenleg tehát a QPR 20%-át is beleszámítva a Liverpool olyan 35.2 millió fonttal gazdagodott, amiből 32.5 mehet is Bentekére.
Egyébként a sportigazgató, Txiki Begiristain szempontjából is sorsdöntő lehet majd ez a transzferablak, ugyanis eddig volt egy cirka százmilliós nyara, ahol igazából egyetlen marquee signing sem jött, csak jó iparosok, akik végül komoly segítségnek bizonyultak a bajnoki szezonban (Navas, Fernandinho, Negredo, Demichelis), de egyáltalán nem oldották meg az öregedő keret problémáját — épp ellenkezőleg. Ezt követően jött a tavalyi ablak, ahol az eddig gyengécskének mutatkozó igazolások (Fernando, Sagna, Caballero) deklaráltan azért jöttek, hogy mélyüljön a keret, a drágák pedig még korántsem igazolták az árcédulát (Mangala, Bony).
Végül csak-csak, de az FFP-büntivel sújtott szezonban befért a 49 millió fontos nettó költekezésbe. Most pedig, minden értesülés szerint, végleg kinyílnak a pénzcsapok, így esélyes, hogy Sterling csak az első fecske, és érkezik a többi. Az eladásokkal együtt egyébként a jelenlegi mínusz 44 millióval számolva csak kb. nettó 4 millió elköltött fontnál jár a City (Nastasić, Sinclair, Boyata, Negredo, Rekik, Trippier), szóval sejthető, hogy a vélt targetekre egy raklap pénz áll rendelkezésre (legyen az de Bruyne, Pogba – aki ironikus módon 1 hónap híján nem számít angol nevelésnek).
A keret átlagéletkora és a kevés hazai nevelés ugyan továbbra is fennálló problémák, azonban sokan egyfajta kötelességnek tekintik a homegrown játékosok meglétét, holott ez csak opcionális. Pellegrini rendre 22 emberrel számol az első keretben, ebből 17 lehet maximálisan külföldi (ezt a számot rendre fel is tölti a City, így ha Džeko és Jovetics távoznának, újabb két hely nyílna a külföldieknek), a maradéknak jelenleg ott van Hart, Clichy, de a kora miatt még nem számító Sterling is nyilván az első csapathoz jött. Ez máris 20 ember — aztán vagy érkezik még egy brit nevelés, vagy felhozzák a szép reményű Marcos Lopest, esetleg Kelechi Iheanachot, és a következő szezonra mindenki megnyugodhat.
Ha most kellene tippelni, akkor a pletykált nevek alapján is afelé hajlanék, hogy Pellegrini felhagy a dél-amerikai 4-4-2-jével, mert nemcsak, hogy valószínűsíthető Džeko és Jovetić távozása, de jóformán egyetlen csatárral sem hozzák szóba a klubot. Ha csak Agüero és Bony maradnak a keretben ezen a poszton, akkor egyértelművé válik, hogy többé nem default két csatárban gondolkodik a chilei.
Ha egyszer átmegy az FA új felvetése, akkor nyilván súlyosbodna a helyzet, de ez több élklubra is elmondható. Jelenleg azonban nem úgy néz ki, hogy ezt valaha is meg tudják szavazni.