Manchester City Blog – Pride In Battle
Magyarország első számú Manchester City blogja / The No. 1. Manchester City blog in Hungary.
Szemtelenül könnyed győzelmet arattunk a Manchester United ellen. Megint.
Moyes akkora egy köcsög, hogy olyan hatalmas szarkupacot hordott össze a Csend Színházának közepére, amit még szétrugdalni sem nagy öröm, mert irtózatosan büdös lesz az ember cipője.
A meccs nem sikerült valami izgalmasra, de a pirosakkal otthon feltörölni a padlót? Epikus.
Úgy alakult a szombati bajnoki, ahogy vártuk. Nem sokkal simább volt. A Fulham edzőmeccsé silányította a bajnokit. Nem baj, nem kellett szétszakadni a két idegenbeli meccs előtt. Újabb sokgólos győzelem, újabb kapott gól nélküli meccs.
Kellemes felkészülés volt ez a jövőheti rangadókra. Na azok aztán kemények lesznek.
Sikerült nyerni szombaton Hull-ban, bár Kompany tett arról, hogy aggódjunk, Silva viszont arról, hogy mégse.
A csapatjáték visszatért, mi is a Premier League elsőségéért folytatott harcba. Szép tavaszunk lesz! Ugye srácok?! „Több mint három pont” bővebben
Újabb BL-szezon a múlté, és ha nem is történt jelentős fejlődés a csapat életében ezen sorozatban, a tavasz csak megadatott az egyszeri City-szurkolónak is. Ez talán még akkor is tálovinak tűnt, amikor már a tékóver után voltunk 2009-ben, és a tét nélküli meccshez képest neves Gamper kupán megvertük a Nou Campban a Barcelonát. Sokaknak ott tűnt fel az azóta elkurvuló Weiss játéka, de a kapitányunk is még Richard „Félisten” Dunne volt…
Cirka egy éven belül újfent sikerült komplett hülyét csinálni magunkból azzal, hogy szégyenszemre megint megverettük magunkat a lelkes és szimpatikus, ugyanakkor játéktudásban immár ténylegesen másodvonalbeli Wigannel… Szeretném azt hinni, hogy már tényleg nem létezik az a bizonyos Typical City, ám valamiért mindig belefutunk olyan eredményekbe, amelyeknek köszönhetően még mindig azt érzi az ember, hogy ez az átok bizony továbbra is körül lengi az Eastlands-et… Düh, keserűség és csalódottság. Ez jutott mára nekünk, az egy héttel ezelőtti népünnepélyt követően.
Megvan.
Sikerült behúzni a Miki Egér kupát, és ezt akárhogy is büszkék vagyunk rá. Igen, ez a harmadik számú angol sorozat, de sok ‘nagy csapat’ örülne, ha a vitrinbe tehetné a Capital One kupát.
Pellegrini is megszerezte az első európai trófeáját, betartva az ígéretét, hogy minden sorozat egyformán fontos számára.
Legyünk büszkék, 2014-ben a ligakupa győztese a Manchester City.
Talán a szezon egyik legkeményebb hónapján vagyunk túl, így nem igazán csodálkozhatunk, hogy ez a rövid időszak rendesen megdolgoztatta a City-drukkerek idegeit. Valahol érthető is ez a visszafogott teljesítmény, hiszen a decemberi és a januári meccsdömpingek után az év második hónapjában is futószalagon jöttek a kőkemény meccsek. Ez pedig, egy kulcsjátékosok sérüléseivel által súlytott csapat formáján is nyomot tud hagyni. Na de elég a bevezetésnek szánt rizsából, lássuk mi történt a Stoke ellen!
Előrebocsátom, hogy bár a meccs széleskörű anyázást és bírózást vont maga után City berkekben, én több okból is, mértékletesen bár, de elégedett voltam a látottakkal. Azt is meg merem kockáztatni, hogy Pellegrini jól választott taktikát, és a csapat némi kilengésekkel bonyolítva jól is hajtotta végre a tőle elvártat. „We’re still not really here” bővebben