Megvan. Megérkezett Guardiola első angliai kupasikere. Nem mondanám, hogy menetrend szerint, hiszen tavaly nem kapott a kis kezébe semmit. Ez pedig először fordult vele elő pályafutása során, így idén jönnie kellett a trófeának. Trófeáknak.
Nem volt érdekes, nem volt jó döntő. A City sem a szezon legjobbját produkálta, de az Arsenal miatt néha már kellemetlen volt nézni a meccset.
Mindentől függetlenül kupát nyerni mindig fasza. 2018-ban ez volt az első.
Soha nem hittem benne hogy meglesz a mágikus négyes. Ugye a múlt hét elején Wiganben a résztvevők tettek róla, hogy ez ne legyen meg (btw. ha már így alakult, két gólt nem lehetne visszaküldeni hétfőre?).
A csodálatos hármas még meglehet. Ebben sem hiszek, hiába van a bajnoki cím egy karnyújtásnyira, a bl serleg olyan távol van, mint a 2004-es Arsenal a maihoz képest.
Az előző meccsét ellazáskodta az Arsenal az El-ben, mivel idegenben simán nyertek, így csütörtökön az Östersunds ellen a beleszarunk üzemmódban tolták. Fáradtnak nem voltak ők sem, hiányzójuk kevés volt. Az egyetlen nagy név kimaradóknál náluk Mhitarjan (a MU-ban ebben a sorozatban már pályára lépett, így nem számíthattak rá), az örményen kívül gyakorlatilag teljes volt a keretük.
Cech helyett Ospina, a kupakapusuk kezdett, de ebben semmi meglepő nem volt.
Wenger azért próbálta kavarni. Január 14-én Bournemouthban lépett utoljára pályára három védős rendszerben az Arsenal, de a Wembley-ben visszatértek ehhez a felálláshoz.
Pedig jó oka van annak, hogy dobták ezt a taktikát. Utoljára 2017 novemberének végén vitte őket jelentősebb sikerre ez a felállás (otthon a Huddersfieldet verték meg három védővel 5:0-ra), utána volt még egy kiszenvedett győzelem a Palace ellen (3:2), de ezek mellett két vereség (MU és B’Mouth) és négy döntetlen (Chelsea kétszer, Soton és WBA) a közelmúlt nem túl fényes mérlege ebben a rendszerben.
Viszont a fő oka az lehetett, hogy Wenger visszahozta ezt a felállást, hogy ez a 3-4-2-1 védekezésben inkább volt 5-4-1. A visszavont, a területeket lezáró védekezésük elméletben működött, de mindig becsúszott egy-egy végzetes hiba, és jöttek a gólok.
A mély védekezésből nemigen pepecselek a labdafelhozatallal, hosszú labdákat küldtek Aubameyang felé, majd lesz valami alapon. Mondjuk a meccs elején nem sok hiányzott ahhoz, hogy legyen valami, ez megváltoztatott volna sok mindent.
A City kapujában Bravo állt. Sokan károgtak, de Pep jó előre kijelentette: természetesen Claudio fog védeni a Wembley-ben. Teljesen jól tette. Bármilyen röhejes, két büntetőpárbaj és három egy góllal hozott továbbjutás után ez a meccs lett a legsimább a sorozatban.
Ha minden jól megy, most láttuk utoljára idén a City kapujában. Jó is volt. Remek meccsei voltak a ligakupában.
A taktikába tökéletesen illeszkedett, egy-két alkalommal választott rossz megoldást, de nem volt végzetes egy sem. Huszonnégy jó passza volt, ez öttel kevesebb csak, mint amennyit Özil hozott össze, de néggyel több, mint amennyit Ramsey produkált.
Hátul jobboldalt Walker kezdett, középen a rutinos Otamendi-Kompany páros. Delph sérülése után az egyik nagy kérdése a kezdőnek az volt, hogy Zincsenko vagy Danilo. A brazil lett a befutó, megérte. Nagyon jó meccset hozott.
A baseli bl meccs után kisebb sérülést begyűjtő Sterling most sem fért be a keretbe (ahogy Yaya sem…, természetesen még Mendy sem, ő per-pill nagyobb hangulatmester, mint Rákay Kálmán volt a Friderikusz Show-ban, vagy a Kossuth téren), így Gündogan szívfájdalom nélkül maradhatott a kezdőben, Fernandinho mellett középen.
Illetve nem pontosan mellette, mutatom a City felállását (a nyíl a legjellemzőbb passzirányt jelezi az adott játékosnál).
Több, mint érdekes. Az látszik, hogy a csapat olyan balos lett, mint a XIII. kerület lesz április 8-án. Mivel inkább a City támadott így persze sokszor egy kicsit előrébb voltak megtalálhatóak a játékosok, mint az ábrán (a szélső védők főleg).
De Bruyne minden volt, csak jobbszélső nem. Szó szerint minden, a pálya legtöbb pontján felbukkant. Bernardo érkezése után már szinte mutatóba se ment át a pálya jobb oldalára.
Silva balra húzódva volt a csapat agya, sokat volt nála a labda, rengeteg jó passzt adott (66), a gólja pazar volt. Előtte magasan feltolva Sané szántotta fel a vonal mellett a pályát, centerben meg Agüero puhította Mustafiékat.
A piros-fehér és az égszínkék-fehér színekben pompázó Wembley fogadta a játékosokat, jól nézett ki valóban.
A hetedik perc döntően befolyásolhatta volna az egész meccs kimenetelét, de nem tudott élni vele az Arsenal. Egy Ospina kirúgás után gyorsan felhozták a labdát a pirosak, Özil adott be a tizenhatos közepére, az érkező Aubameyang elől Walker úgy mentett, hogy Bravo lábára pattant a labda, a gaboni lecsorgót sem tudta a kapuba lőni. Végzetes hiba.
Szépen kezdte átvenni a kezdeményezést a City, a gól a 18. percben jött el. Az Arsenal egy amatőr csapat.
Más oka nem lehet, hogy benyelték ezt a gólt. Nem tudják, hogy a kapuskirúgásnál nincs les? Aztán Agüero vett egy könnyű kis lendületet, mikor megtámaszkodott Mustafin, oké baszod, játszottál a La Ligában, de német vagy, évek óta egy Premier League élcsapat védője.
Mi vér volt ez? Aztán meg mutogatsz, mint egy hülye.
Agüero apró támasztása sehol sem fault. Sergio lendületet vett, a másik két középső védő elkísérte a tizenhatosig, ahonnan szép gólt ívelt. Parádés. 1:0.
A csapat támadgatott, az Arsenal meg masszívan védekezett. Ez persze nekünk jó volt, hiszen a vezetés itt, a pirosak meg nem tudtak igazán semmit csinálni.
A szünet után rákapcsolt a City, Wengerék pedig szorultak hátrébb.
A meccs képén az sem változtatott, hogy le kellett hozni Fernandinho-t, így nem maradt igazi vkp a pályán. Gündogan vette át a szerepet, Ilkay-nak lesz még két meccse erre a posztra, mivel bár ‘dinho sérülése nem komoly, néhány meccset ki fog hagyni, Delph pedig még az eltiltását tölti a héten.
A csere után nem sokkal volt egy nem túl szerencsés kifutása Bravónak Aubameyang elé, de Walkerrel (és Aubameyanggal) közösen összeszerencsétlenkedték, a szitut, nem lett baj.
Az 58. percben eldőlt minden. De Bruyne szögletből a tizenhatos vonalához küldte a labdát, ott tök egyedül várta a labdát Gündogan, ráküldte, a labdába valami hihetetlen jó ütemben ért bele Kompany. 2:0.
Vinny nagy meccset hozott, elől is, 47. percben már volt egy ígéretes lövése egy szöglet után, amit Koscielny blokkolt, aztán a gól, persze hátul tanár volt. A legnagyobb az volt, mikor az első félidőben legyorsulta (!) Aubameyangot, majd egy laza vállmozdulattal arrébb tessékelte. Libabőr.
A 64. percben már ott állt az oldalvonalnál Welbeck, hogy Chamberst váltsa, lehet jobban jártak volna ha előbb szánja el magát a cserére Wenger.
De még a pályán volt a fiatal angol védő, amikor Danilo megküzdött a labdáért Wilshere-rel, majd szépen passzolt Silva elé, aki úgy hagyta ott Chamberst, mintha ott sem lett volna, aztán pazar gólt lőtt a hosszúba. 3:0.
Hol van már, mikor Pep a Mitre labdára panaszkodott?!
A végére teljesen leeresztett az Arsenal. Már-már nézni is kínos volt nézni a meccset, ahogy nem tudják kihozni a pirosak a labdát, ollézás a közönségtől City labdajáratásainál, na, és újra előkerült a poznan.
Nem volt a City a legjobb formájában, de az Arsenal minden képzeletet alulmúlt.
Az egyetlen érdekes mozdulat még az volt, mikor az időközben beállt Jesus összekapott Wilshere-rel, de ahogy Agüero egy karmozdulattal lezártnak nyilvánította a kakaskodást. Parádé.
Pep az első trófeájának örülhetett Angliában. A trófea átadásakor a pályán maradtak a segítőivel, ott várták meg a csapatot, nem mentek fel a kupaáadásra. A kis sárga szalag azért ott figyelt rajta, sőt több City szurkoló is a ruhájára tűzte ezt a jelképet. Guardiola kifejtette, hogy sokat jelent ez neki.
Ma újra irány London, újra az Arsenal az ellenfél (persze, ha a szokatlan márciusi tél engedi). Két éve is úgy volt, hogy hét közben a legyőzött kupaellenfél várt idegenben a csapatra. Ma reméljük jelentősen más lesz a végeredmény.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: