Olyan volt tényleg ez az elődöntő, mint a szezon. Volt itt minden, taktikai húzás ami jónak tűnik, de lereagálja az ellenfél menedzsere, hüjebíró, kapufák, gól, sérülések és a keserű szájíz.
Minden, ami a 2016/2017-es szezont jellemezte, egy tömény 120 perces esszenciában.
Most már biztos: ez az első idény edzői pályafutása során, amikor Guardiola nem nyer semmilyen trófeát.
Nem indult rosszul a meccs. A csapat dominált az első játékrészben, nyomás alatt tartva az Arsenalt, a területeket lezáró, egymáshoz közel helyezkedő középpályások kordában tartották a londoni támadókat (főleg Giroud és az első félidőben Özil nem kapott túl sok levegőt).
Guardiola teljesen feltolta a csapatot, nem csak a középpályások, a szélső védők (Navas ritka vendég volt a saját tizenhatosánál) hanem Touré és Fernandinho is sokat időzött az ellenfél térfelén, de Kompany és Otamendi is sokszor a kezdőkörnél téblábolt.
Mégsem volt valami az igazi, hiába a nyomás, a labdabirtoklás (65,5-34,5% ide), a rengeteg jó passz (640-240 a javunkra), a sok próbálkozás (20-9 ide), a kapura érkező lövés ugyanannyi volt (3-3). Az a kurva helyzetkihasználás.
Szóval, hiába tűnt úgy, hogy kezdeményez a City, nem ment, illetve akkor vált gördülékennyé az egész, amikor ellentámadást tudtak vezetni (lásd Agüero gólját), de mivel a srácainknál volt a labda, ez nem esett meg sokszor. Igazi wengerfogtaguardiola rókafogtacsuka szitu volt.
A piszok nagy meglepetés az Arsenal három védős felállása volt, de igazából inkább az, hogy mennyire működött. Gabriel és Holding elképesztően jó volt a hármasból. Piszok jól védekeztek a meccs nagy részében, hárman megoldották azt, amit kellett. Ha úgy adódott Gabriel lépkedett ki a jobb oldalon a vonal mellé, a két középső középpályás, meg — ha kellett — Ramsey jobbra, Xhaka balra húzódott ki.
De úgy érzem mindez nem jött volna össze nekik, ha Oxlade-Chamberlain és Monreal (azaz a szélsőik) nem játszik ennyire jó meccset. Hozzájuk adódott Sánchez zsenialitása és az, hogy Özil egyre inkább lendült játékba az idő múlásával.
Azért is volt feltűnő a szélsőik játéka, mert nálunk Sané és Sterling kifejezetten rossz napot fogott ki.
Szóval az a kurva helyzetkihasználás. Már a meccs elején körbe lett lődözve Cech kapuja, az első komoly szitu a 15. percben Silva révén — Ox Sanéra figyelt, Koscielny lemaradt, a törpe szépen fejelt —, de abból sem lett semmi.
Sajna Merlin meccséből sem maradt hátra sok, egy fogaskerék ki, jött Sterling, de Bruyne ment be középre.
Az első szög.
39. perc, a második szög. Sima ügy így visszanézve, a sporinak, Craig Pawsonnak és segítőjének nem volt az (az előtte nem sokkal kialakult büntető gyanús szituval nem foglalkozom).
Gól volt, fasza gól lett volna. Bosszant? Igen. Háborgok? Nem. Más lett volna a végeredmény? Ki tudja. A City így is megszerezte a vezetést, ha ez gól, én nem osztom a véleményt, hogy minden ugyanígy alakul a továbbiakban és akkor a 62. percben 2:0 ide. Sok a a ha. Baromság. Kell videó bíró? Nem.
A második félidő elején magára talált az Arsenal, de mégis a City lőtt gólt. Érdekes ez, hiába a dominancia, két egyéni villanás vezetett eredményre.
Yaya elveszi a labdát Ramsey-től, pompásan indít, Sergio meg begyalogol. Pofon egyszerű ez.
Egy szög kihúzva. Aztán tíz perc múlva vissza is került.
Egy jó passz Oxlade-Chamberlain-től, Monreal érkezik… Navas nem védő, a jó kurva életbe már.
A Guardiola féle rendszerből nagyon hiányzik Gündogan, ez tény, Fernandinhoval és Yayával cserélgetve bitang lenne a középpálya közepe, erről jut eszembe, elég hervasztó volt azt a két fickót látni, akik a ráadásban jöttek be.
Szóval nem csak a Ilkay hiányzik, hanem Pep elképzelése szerint játszó két frankó full back. A nyáron elsősorban ezen kell változtatni. Idén is sűrű pénztárca nyitogatásra lehet számítani.
79. perc, a harmadik szög. Ismét egy baromi tudatos akció, Yaya rádől, sajna kapufa.
Rá nem sokkal jöhetett a negyedik szög. Újabb kapufa, most Fernandinhonak hiányzott egy hajszálnyi a szöglet utáni fejesnél. basszamármegazajóédes…
Itt már lehetett tudni: le fog főni a kávé.
Jöhettek az Arsenal helyzetek, Danny Welbeck lövése a rendes játékidő vége előtt, vagy Holding fejese már a hosszabbításban.
99. perc ötödik és hatodik szög. Agüero és Fernandinho sem bírta tovább. Fernando és Delph látványa nem melengette a szívemet.
Az utolsó szöget a 101. perc hozta el. Káosz és rettegés a tizenhatoson belül. Clichy volt igazán béna, Alexis meg ösztönösen csinálta amit kell.
Bravo meg? Egy védése volt: egy erőtlen Giroud fejes. Sajnáltam mikor láttam, hogy nem Willy véd, amikor meg felsejlett a büntetők lehetősége, már majdnem sírtam is miatta.
Két komoly sansz volt még, ezeknél de Bruyne volt a főszereplő, először remek labdát adott Delphnek aki az oldalhálóba bombázott, majd ő maga lőtt keresztbe a kapu előtt.
A ráadás második félidejére beállt Iheanacho (Sterling lett a lecserélt csere) nagyon nincs játékban, ezáltal formában.
Ennyi volt az idei kupakaland.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: