Nagy sansz nyílt rá, de nem sikerült nyerni az Emiratesben.
Guardiola ötödjére ugrott neki Wenger torkának az öreg francia fészkében, ötödszörre sem sikerült nyernie. Távol nem állt tőle, de ami működött a mágnestáblán, azt a srácok nem tudták kivitelezni a pályán. Egy a biztos egyelőre: még bőven top 4-ben a csapat.
A 2:2 nem meglepetés, zsinórban ez volt a harmadik iksze a csapatnak (összességében a hetedik), alap esetben nem rossz az egy pont az Arsenal otthonában, de a szarban tapicskoló Wenger gárda most megfogható lett volna. Elszalasztott lehetőség.
A rendszer működött — 391 passz itt, 299 ott —, de a hibaszázalék nagy volt — pl. a támadó harmadban már csak 155-142 az aránya a pontos passzoknak ide —, egy-egy bénaság döntött, főleg hátul.
Mind a két csapat ‘szét volt szakadva’ 4-5 jó teljesítmény mellé nem tudtak felnőni a többiek. Odaát Mustafi gólja és gólpassza önmagáért beszél (e mellett a védőfeladatát is ellátta), Monreal nagyon élt a bal oldalon, Sánchez pedig tényleg felfelé lóg ki ebből az Arsenalból. Özil is nagyot ment, nem volt olyan pontja a pályának, ahol ne bukkant volna fel.
Kérdés volt, hogy mi van/volt/lesz a sérültekkel. Sagna nem jött rendbe (még 2-3 hétig oda) Zabaleta nem 100%-os, sajna mint kiderült, Sterling sem volt az. Nem volt jó ötlet a kezdőbe rakni, nem is csoda, hogy a szünetben le lett kapva. de Bruyne hál’ istennek szinte az egész hetet végig tudta dolgozni, kisebb sérülésének nyoma sem volt. (a hosszú távú kimaradók közül Gabriel Jesus már kimerészkedett az edzőpályára, Gündogan meg örül, ha az alapozáson részt vehet már).
A kapuban Caballero startolt, ő is tehetett volna arról, hogy ne csak egy pont legyen meg a végén, de egy gyenge Özil lövésen kívül mást nem fogott most. Kár.
Az igazi meglepi a spanyol Jesus bal bekként való szerepeltetése volt. Mivel Navas nem védő, nem csoda, hogy rengeteg időt töltött a saját tizenhatosától távol, de a túloldalt Clichy is nem egyszer felfutott az mélyen Arsenal térfelén belülre.
Nem csak az volt a meglepetés, hogy Navas hátrébb játszott, hanem az, hogy megoldotta a feladatát. Jól.
Az Otamendi-Stones duó volt a középső védő páros. Kolarov pihent a Stanford Bridge-re. Ők sem csináltak semmi extrát, ami ilyenkor azért hiányzik, ha hátul nem minden klappol, elől egy-egy veszélyes fejes összejöhetne. Na, az ami most nagyon hiányzott tőlük.
A kezdőcsapatban ahogy mostanában megszokhattuk, egy védekező középpályás volt, Fernandinho. Jobban jártunk volna, ha Sterling helyett Yaya kezd és a szünet után játszott 4-2-3-1 a felállás már a kezdettől.
KDB így egy kicsit mélyebben játszott a szokásosnál, csak egy kicsit kellett volna pontosabbnak lennie a passzainak — más téren is —, mert kvázi a ‘saját helyére’ belőtt labdák életveszélyesek voltak — lehetettek volna még inkább azok —, egy gólpassz és egy kapuvas volt a főműve most.
Ez volt Kevin nyolcadik kapufája a szezonban. Elképesztő… Ha a fele bemegy, nem kéne itt cidrizni a biztos bl helyért.
Silva volt a mi Özilünk, a pálya minden pontján feltűnt, nagy helyzet, gólpassz, remek karmester. Ahogy Gary Neville mondta nemrég: nem emlékszik rossz meccsére a szezonban. Nem is igen volt.
Sané baromi jó játékos, ez már most látszik. A gólja pazar volt, sok csel, remek szélsőjáték. Most egy kicsit hátrább szorult a szokásosnál, ezért egy kicsit kár.
Agüero — ahogy ‘visszatérése’ óta megszokhattuk — rengeteget lépett vissza — Kevin miatt felszabadult területre —, így kvázi sokszor ő volt a bal oldali támadó. Nagyon balos lett a csapat — nem csoda, hogy a Monreal-Sánchez kettős között járt a legtöbbször a labda.
A gólja pöpec volt, kár, hogy csak egy lett belőle.
Jól indult a meccs, az első percben Kun volt éppen hogy lesen volt, nagy kár egy kis odafigyeléssel életveszély lehetett volna.
A második percben jött Sterling Fernandinho remek labdájával, de Ospina otthagyta a lábát, ahol kellett.
A negyedik percben azért Clichy megmutatta béna felszabadítása után: van olyan ingatag a védelem, hogy simán nem kell itt parázni a hazaiaknak.
Aztán mégiscsak jött a gólunk. A Mustafi által rosszul előrevágott labdát de Bruyne pazar mozdulattal, remek ütemben küldte előre, Sané kilépett, lerázta Bellerint, a kapus fekszik. Zseni. 0:1.
Meg kellett volna itt szórni az Arsenalt. De a kilencedik percben csak kapufa lett és Silva sem tudott betalálni.
Nemhogy elmaradt a megsorozás, még a padlóról is fel lettek segítve a pirosak. A 39. percben Stones pont rossz helyre fejel, Clichy sem állt a helyzet magaslatán, Walcott egyenlít. 1:1.
A góljuk után Kevin a meccs legszebb jelenetét hozza, de a végén persze, hogy a kapufára pattan a labda Koscielnyről.
A 42. percben szépnek mondható passzolgatás végén Silva okosan adja ki szélre a labdát Agüeronak, aki betette a helyére. Érdekes volt nézni, ahogy a támaszkodó — bal — lába csúszik előre, de milyen szépen küldi a helyére a labdát. 1:2.
A második félidőt néhány kisebb City helyzettel startolt, de gólt ők lőttek. Mustafi elől Welbeck szépen kizárta Otamendit a szögletnél, Willy meg nem ért oda. Kurvaélet. 2:2.
Ezután bár a City kezdeményezett inkább (Ferna nagy lövése, vagy Agüero fejese Navas labdacsenése után emelkedik ki), de életveszély nem alakult ki.
Az utolsó tizenöt percben igazán leült a meccs, pontatlan vagdalkozás lett a vége.
A legvégén még Zabaleta beáll Silva helyett.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Az előző posztot azzal zártam, csoda lenne ha négy pontot szerezne a csapat a két egymást követő londoni meccsen. A négy pont már sci-fi kategória, Big Sam szombaton elköltötte a Chelsea az idei hazai vereségére érvénye kerditjét. Érdekes trip lesz.
Izgulni annyira nem kell, a MU továbbra sem tud közelebb férkőzni hozzánk.
23-án újra rápróbálunk az Arsenalra a Wembley-ben, érdekes lesz, Wenger és Guardiola egyetlen esélye a trófeára a kupa. Kemény lesz.
Aztán ha minden jól megy, a döntőben ott lesz a Chelsea. Na, az durva lesz.