Az egyik legjobb formában lévő Premier League csapat látogatott el a(z) — egyik — legrosszabb formában lévőhöz, így nem is lehetett kétséges, hogy mi lesz a meccs végkimenetele.
A Citynek amúgy is parádés az idegenbeli mérlege — mondhatni otthonosabb a srácoknak távol az Eastlandstől — ez tovább javult…. Hogy szerdán aztán a Stoke City ellen romoljon a hazai…
A hétvégén viszont hál’ istennek megint idegenbe kellett utazni, így garantált volt a siker az FA kupában.
Egy — elvben — jobb sorsra érdemes csapat a S’land. Nekem speciel nem fognak hiányozni, az évek óta érő kiesés idén végre meglesz. O’Shea, Borini, — a nem is rég messiásnak hitt — Januzaj, Gibson, Rodwell, Defoe és a kispadon a brit futball géniusza, Moyes.
Defoe kapufát talált a 19. percben de nem éreztem ekkor sem, hogy ez valami hű de tudatos — kb. annyira volt jól kifundált, mint mikor Fernandinho kapura küldte harmincról — dolog lett volna. Így sikerült.
Agüero gólja előtt kellett egy-két dolog, hogy összejöjjön, de a csillagok jól álltak. Willy kipasszolt labdája rövid volt, Yayának be kellett csúsznia, kipasszolta Clichynek — aki visszaadta!!4! —, Tourénak meg kellett iramodnia — ez is olyan dolog, amin nem szakavatott szem csodálkozhat —, passzol a még gyorsabb Sivának, aki indítja Sterlinget, aki szépen bőrözi Oviedot, a megpattanó labda — faszé’ nem gólpassz ez ilyenkor?! — Agüero meg szenzációs mozdulattal tette helyére a bőrt.
Ha valakinek meg kéne mutatni hol áll 2017. március elején a Manchester City és a Sunderland, nem az összefoglalót, hanem az 50. és a 60. perc között történteket kellene lejátszani neki, ez volt a meccs esszenciája.
A Sunderland rohan, próbál valamit kezdeni amikor hozzájuk kerül a labda, de ez ritkán esik meg (összességében 30% alatti a labdabirtoklásuk)
Az 52. percben a pályán kívül mutatkozott meg egy jelentős különbség a két csapat között (nem, nem Guardiolát és Moyest mutatta a kamera), de Bruyne és Rodwell melegít. Egy hangyányi különbség van az élmény között, nem mindegy, hogy Jack vagy Kevin száll be a játékba. Mi már csak tudjuk.
Kolarov tanár úr volt megint hátul. Az 53. és az 55. percben bemutatót tart labdaszerzésből ill. támadásakasztásból.
Az 55. percben pedig Oviedo mutatta be, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni a két gyors szélsővel. Tarolt, hogy hol a sárga? Atkinson nemigen szórta, szó mi szó.
Az 57. percben Silva bombázott a kapura Raheem passza után, de sajna nem érkezett senki a kipattanóra.
Egy percre rá viszont jött a második találat, Fernandinho majd Silva a labda útja, aki remekül ugratja a leshatárról Sanét, aki a legjobb ütemben (és helyre) lövi a labdát. Pazar.
A hazai szurkolók egy része elindult hazafelé. Soha nem fogom megérteni az ilyen embereket.
Igazából egy City játékosra sem lehetett panasz, de azért senki sem dőlhet hátra. Érdekes volt látni, hogy Stones, Caballero és Silva is kint maradt a pályán a meccs után, Guardiola ott osztotta meg velük az észrevételeit.
A felállás a mostanában megszokott volt, amúgy teljesen elképedve olvastam: volt aki szerint Bravonak ezen a meccsen kellett volna visszakapnia a helyét a kapuban.
Az is biztos, hogy Willy jelen van a meccseken — Jones fejese, vagy a Sané gólja utáni két helyzetet is hatástalanította —, ez volt a hetedik bajnokija a szezonban, mind a hétszer nyert a csapat… A hétből háromszor nem kapott gólt.
Sagna sokszor az idegen test Pep taktikájában, nem is értette mit keres az 51. percben az ellenfél tizenhatosán belül, de az is jellemző mozzanat volt, amikor tíz percre rá Stones kérte középen (üresen) a labdát, de ő inkább előrebaszta. Nem volt amúgy rossz védekezésben.
Ahogy Clichy sem a túlvégen, mondjuk ahogy Jones otthagyta a meccs elején, juj.
Stones és Kolarov a középhátvéd duó, megoldották szépen amit kellett, de ahogy fentebb írtunk, Aleks volt a nagyobb király (88,5% passzpontosság, négy-négy szerelés és tisztázás, két-két labdaszerzés és blokkolás).
Fernandinho volt a szűrő, Yaya játszott előrébb, Ferna volt a pengébb, igaz Yaya hagyta el legelőször a pályát.
Silva hatalmas meccset hozott le, megint, élmény volt nézni. A hatvankettedik gólpassza volt ez a bajnokságban, természetesen a 2010-es Premier League debütálása óta senki nem adott ennyit.
Most 94%-os pontosság mellett 88 passza volt — három kulcspassz, amiből egy a gólpassz —, közel 13 lefutott kilométer.
Sanénál csak azért az akcióért kár, amikor a beadásáról Silva éppen, hogy lemaradt, hajj, hogy ment el, amúgy ezen kívül sok szavunk nem lehetett rá. Robbanékony volt, remek meccset hozott.
Az utolsó percekben a jobb szélen is kipróbálhatta magát.
Sterlingnél azt sajnáltam, mikor Raheem nem tudta Pickford kezéből kipiszkálni a labdát a meccs elején. Volt néhány olyan elfutása, amikor kár, hogy nem figyelt, hogy ne legyen lesen, több is benne volt. A gólpassza rendben volt, jó ki szezont fut ő is.
Agüero. Meglőtte az ötvenedik PL gólját idegenben, talán lassan minden hülye pletyka elcsendesedik körülötte, a pályán továbbra megállíthatatlan.
de Bruyne jött a 78. percben Yaya helyett, majd Sterlinget váltotta Nolito a 82. percben, ők annyit tettek hozzá a játékhoz, hogy lendületes maradt a csapat a végéig. Az utolsó percekre Delph érkezett Sané helyett.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A szerdai meccsen az sunderlandihez képest a fő változás az volt, hogy Stones pihent, így Otamendi kezdett, a középpályáról pedig Sterling és Silva (Raheem a keretbe sem került) helyett játszott de Bruyne és Navas.
Az Eastlands levegője nem fekszik a srácoknak annyira, tényleg úgy fest. Mondjuk ha vaktöltény van betárazva, másra nem is igen lehetett számítani.
Silva hiányát éreztük meg igazán, egy kicsit ő pörgette meg a játékot, amikor bejött Navas helyett, de sem ő, sem pedig a Yayát váltó Iheanacho sem tudott még kaput sem találni.
Ez csak Kolarovnak jött össze… Nem bírta el a csapat, hogy a teljes támadószekció mínuszos tartományban mozogjon. Újabb hazai x.
Cabellero már megint nullára hozta a meccset, de ettől nem lettünk boldogabbak. Minden tiszteletem azoké, akik ezt a meccset nézték a Barca-PSG helyett.
Mark Hughes visszatért egy kicsit szopatni.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Szombaton újra jelenés. Most a kupában, de legalább idegenben, így előre meg lehetett nyugodni, mondjuk a Middlesbrough nem is volt igazi ellenfél.
Pepnek nincs sok variálási lehetősége, de akkor sem mondható, hogy egy picit is tartalékolt volna erre a meccsre. A ‘B’ csapatot az jelezte, hogy Bravo kezdett. Mondjuk ez akkora hendikep, hogy ha nem él vele az ellenfél, meg is érdemli a sorsát.
A meccs elején rá kellett kapcsolni ahhoz, hogy sima legyen a továbbjutás, így is tettek. A jobb szélen felfutó Zabaletával senki sem törődött, azonnal küldte be a labdát, amibe szerencsére nem tudott beleérni igazán Sterling (Raheemtól ‘elvettek’ egy gólpasszt a Sunderland ellen, most visszakapta) érkezett Silva, aki Guzan mozgásávalellentétesen lőtte a kapuba a labdát. 0:1.
Guzan amúgy nagyon jókat védett, rajta aztán semmi sem múlt. Ez megadta az alaphangot a jópár ezer manchesteri szurkolónak, tisztességesen végigóbégatták a meccset.
A 22. percben Bravo elkezdett egy kicsit bravóskodni (még mindig értetlenül állok az előtt, hogy a Lipcse vezetőségében komolyan felmerült, hogy odaviszik Gulácsi helyére), ha nincs ott Zabaleta (PabZab így a meccs egyik hőse, mentés a gólvonalról, előtte kvázi gólpassz), akkor bizony egy röhejes öngól lesz ez.
A 78. percben is vakon volt Fabio fejesénél, szerencsére akkor Stones állt a gólvonalon.
Azért ne legyünk igazságtalanok: volt védése is. A 37. percben Stuani bazi nagy fejesét hatástalanította. parádé.
A 26. percben érkezett egy ismerős, Rudy Gestedenek kellett lemennie, Negredo szállt be.
A második felében az első félidőnek több jó kis támadást vezettek a srácok, de a befejezésbe mindig csúszott valami gikszer.
A második játékrész is hasonlóan indult…
De aztán szerencsére Agüero végre felébredt a másfél meccses álmából. Az 51. percben minőségi volt a kapufán csattant lövése, az 57.-ben viszont megelőzte a védőt és pontosan tette be Sané labdáját.
Leroy megint energikus volt, gyors, követhetetlen, Sterling remek párja a túloldalt, Silva ellenállhatatlan, Agüero megint betalált. Nem volt egy eget rengető meccs, de így sem volt sansza a hazaiaknak.
Sané jött le először, Nolito játszott 35 percet, a végén pedig Fernando és Iheanacho jött. Nekik ennyi szerep jut már csak egy kupameccsen is… Kelchinek azért volt egy helyzete, sajnos csak helyzet maradt.
Irány a Wembley, az elődöntőben az Arsenal lesz az ellenfél, a másik ágon Spurs-Chelsea. Nem gyenge.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
Kegyetlen négy meccs jön a következő három hétben. Monaco (idegenben), Liverpool (otthon), Arsenal (idegenben), Chelsea (idegenben). Áprilisban még lesz egy southamptoni kirándulás, — reményeink szerint — két bl meccs, majd a hó végén újra az Arsenal a Wembley-ben — így csúszik a WBA elleni bajnoki és még valahová be kell szuszakolják a MU elleni elmaradt meccset is —. Kemény időszak jön. Megméretettnek a srácok.
Holnap Monte-Carloban van jelenése a csapatnak, pont két hónapja volt az Everton elleni gyalázat, azóta nem kapott ki a csapat (ezért is lett Guardiola február hónap menedzsere). Tizenegy meccs. Nyolc győzelem, három döntetlen. Ebből a Huddersfield elleni nem számít, a Stoke elleni meg csak azért fáj, mert a szezon során sok ilyen érhetetlen pontvesztés volt már.
Én valamiért bizakodó vagyok, ez a sorozat nem a véletlen műve volt.