Az elmúlt héten két olyan meccset játszott a csapat, amikor nem pörgette szét magát — hogy ez energiakímélés volt, vagy az ellenfelek voltak ennyire masszívak, végül is tökmindegy — a minimálisan elvárt eredményeket hozták a srácok.
Most a legjobb ütemben jön az egy hét pihenés, hiszen olyan meccs következik, amelyen biztosan nem lesz elég az elvárt minimum teljesítése.
A szombat kora délutáni kirándulás a Manchestertől északra — alig egy órányira — található Burnley-be tulajdonképp nem sült el rosszul.
A hazaiak szeretnének masszív Premier League középcsapattá válni, a Championship legutóbbi bajnoka az előző két próbálkozása után rögtön zuhant is vissza a másodosztályba, ezt igyekeznek elkerülni.
A legjobb eredményük a ‘pool elkapása (otthon 2:0) és a mu elleni iksz (0:0 az Old Traffordon), de hogy elérjék a céljukat a Swansea és Hull kaliberű ellenfelek ellen otthon (egy rúgott gól és egy pont a két meccsen) több kell.
Többet akartak a City ellen is, a dolgukat nehezítette, hogy Ben Foster megsérült, így a régről a Leedsből és a Spursből ismert, negyvenegyszeres angol válogatott Paul Robinson került. Remek kapus (volt?), a 37 éves kora még nem lenne akkora gond, de több, mint két éve állt tétmeccsen utoljára kapuban (a Blackburnben a Championshipben).
Az előjelekhez képest kijelenthetjük nem rajta múlt.
Hideg, de napos délután volt a Turf Mooron, olyan idő, ami baromira nem mutat jól a tv-ben: az alacsony napállás miatt a pálya egyik része sötétben, a másik meg ragyogó napsütésben.
A meccs előtt sem állt jól a hazaiak szénája, de az első félidőben még megsérült Marney — a gólszerző —, majd Gudmundsson is. Az izlandi helyére beállt Tarkowski az egyik legjobbjuk lett — mellette Vokes, Keane és az ex-fradista Lowton nyújtott jó teljesítmény —, de így is jelentősen át kellett kavarniuk a csapatot, hál’ istennek, tegyük hozzá.
A Burnley szívós volt, a West Brom ellen kaptak egy négyest már ugyanezen a héten egy négyesbe, ezt el akarták kerülni. A minimális célkitűzést ők is teljesítették.
Guardiola a rotált, visszatért a négy védő, Zabaleta a padra jó volt, Sagna a Burnley ellen a kezdőbe is a jelek szerint. Stones-nak és Gündogannak sok a heti két meccs a jelek szerint, így a padra sem ültek le.
Silva ott volt a padon, de nem állt be, Iheanacho sem, egy kicsit mintha kiesett volna a pikszisből a nigériai, a helyzetét nem javítja, hogy Gabriel Jesus hamarosan csatlakozik a kerethez, a fiatal brazil már a héten Manchesterben vizitált, négy hét múlva edzésbe is áll.
A cserekapus — természetesen — Caballero volt.
Otamanedi maradt a védelem közepén — a mezőny egyik legjobbja lett kb. —, a párja Kolarov — ő továbbra sem tökéletes centerhalf —, a bal oldalon Clichy.
A védelem, a középső védő para aggasztja Pepet, nem csoda — Kompany-nak most a térde mondta fel a szolgálatot —. A hetekben megkéri a kilövési engedélyt — a zsetont — egy nem olcsó, azonnal bevethető védőre a tulajdonosi körtől.
Nicoláson kívül nemigen volt jó egyik védő sem. Ő viszont parádés védőmunkája mellett egy gólpasszt is adott.
Bravo még mindig nem költözött be a szívembe, most is kapott gólt — de mekkorát! Marney kicsivel több, mint hét éve nem lőtt gólt a pl-ben (akkor a Hull játékosa volt) —, de amit lehetett azt kiszedte.
Középen Fernandinho és Fernando játszott, remekül tegyük hozzá. Otamendi és a meccs hőse után ők voltak a csapat legjobbjai.
Ferna volt a csapatkapitány, méltó volt a szalagra.
Sterling kezdett a jobb szélen, ő az, aki a leginkább visszaesett a tökéletes start óta. Gólt szeptember legvégén lőtt utoljára, gólpassza egy van, ezen a meccsen meg megsérült… Sané váltotta, aki egyelőre keresi a helyét, remélem kezd a Celtic ellen és mutat valami emlékezetest.
Yaya okoz egy kis fejtörést Pepnek, megint jó meccset tolt le, 92%-os passzpontosság, most csak egy kapufa.
Nolito visszacsúszott a kiegészítő ember szerepébe, mostanság leglátványosabban a reklamálás megy neki. Nem volt rossz, de semmi extra nem jött ki belőle. de Bruyne váltotta, akinek nem volt ideje sok mindenre.
Agüero. A csapat megmentője, az igazi csatár. Gólgép. Két gól, nem klasszis gólok, de baromi fontos találatok.
A Burnley volt a huszonkilencedik pl csapat amelyik ellen Kun betalált, egyedül a Bolton úszta meg. Elképesztő.
Navas váltotta, pár percig mozoghatott egy keveset.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló:
A legjobbkor jött az egy hét pihenő. A Chelseanek, azaz Conténak hatalmas előny a heti egy meccses szezon eddig. Nincs holmi bl, vagy El, lehet orrvérzésig gyakorolni a taktikát, a három védős rendszert, mindent.
Kanté hatalmas fogás volt, csakúgy, mint Luiz vissza hozatala. Alonsoról nem is beszélve.
Costa tökéletes center, Hazard feltámadt, Moses olyan lett, amilyennek ígérték, Maticsra meg már évek óta csorog a nyálam, egy szó, mint száz, durván jó csapatról beszélünk.
Volt idő készülni az eddigi legfontosabb hazai meccsre, jó lenne ha Guardiola villantana valamit, hiszen lassan negyed éve nem nyert Premier League találkozót az Etihadban a csapat.