Ismét a legjobb tizenhat közé került a csapat a Bajnokok Ligájában. Hurrá.
Tizenhat között, biztos csoport másodikként várhatjuk a Celtic elleni utolsó — tét nélküli — őszi bl meccset, majd tavaszra a — jelen állás szerint — a PSG, Benfica, Atletico Madrid, Monaco, Dortmund, Juventus hatos valamelyikét.
Tizenhat között, de a meccs alakulását — és végjátékát — látva maradt egy kis penész íz a szájban.
Értem én, simán nyert a Barca erről mindenki értesült, egy x is elég lett volna nekik az utolsó meccsen a csoportgyőzelemhez, ha megszakad a csapat és begyűjti a három pontot Németországban. A megszakadástól viszont távol voltak, igencsak távol.
A meccs végi passzolgatás — nekem — nem fér bele a fociba. Megértem Pep szinte összes döntését, de nem tudom elfogadni. Nem tud ilyenkor győzni a racionalitás a szurkolói énem felett.
A ‘gladbachot lehet dicsérni. Sérülésektől sújtva, szar formában, de akartak focizni. Gyorsak voltak, viszonylag pontosak, a széleken operáltak, csinálták azt, amivel a legtöbbet lehet kihozni egy gyengébb csapatnak az erősebb ellen.
A Borussia Park nem kicsi stadion, a Mönchengladbach nem kicsi csapat — a Bundesliga jelenleg a legfaszább bajnokság a Premier League mögött, van, amiben nekem jobban is tetszik —, meg is mutatták magukat.
A csapat három védővel állt fel. Máskor is mondtam, értem mit akar ezzel Pep. Kolarov a bal szélt játssza be (több előretöréssel), Otamendi a jobbat, Stones-é a pálya közepe a mi térfelünkön, ha kell, akkor visszalép Gündogan vagy Fernandinho középen, a szélen pedig Navas és Sterling. Értem, de nemigen látom milyen, ha jól megvalósul a terv.
Leírva baromi jól hangzik, de a kivitelezés… Az első húsz percben is inkább a hazaiaknak volt helyzete, majd a 23. percben Stones elvesztett egy párharcot Stindllel szemben — ilyen lenne egy tökös angol védő? hát, kurvára nem. — Kolarov lépett ki jobbra — minek, faszé’ nem maradt a helyén? — megpattant rajta a labda, Otamendi elcsúszott, Sterling csak azért volt ott, mert arra járt, Stones csak a végére futott be, Fernandinho is késve csúszott, Raffael pedig bebombázta.
Ez egy kicsit ébresztőleg hatott, de az első komoly helyzetre a 34. percig kellett várni, akkor de Bruyne szöglete után Gündogan küldte kapura a labdát. Jól csinálta, de Sommer jól védett — ahogy szerintem az egész meccsen —.
A felébredés megtörtént, a hajmeresztés nem szűnt meg teljesen, a 38. percben Bravo adta ki a labdát — érdekes, lábbal tökéletesen továbbított, 15/15 a passzmutatója —, Wendt szerezte meg a labdát, végigszánkázott a védelmen — a balhátvéd… — Bravo szerencsére javított.
A félidő vége előtt bepörgette a játékot a csapat. A 45. percben Sterling tört be a tizenhatoson belülre de Bruyne remek labdájával, de ahelyett, hogy befejezte volna az akciót, visszapasszolt Agüeronak. Kár volt, kecsegtető volt a szitu. Az viszont meglepő, hogy ebben a játékszisztémában Sergio mennyire el tud szigetelődni egy-egy meccs során.
Most is, hiába volt közvetlenül mögötte de Bruyne, Silva, a szélen Navas és Sterling, megtámogatva egy kis Gündogannal, használható labdát alig kapott.
A ráadás egy percében fordított lett a szerepkör, Sterling indította de Bruynét, Kevin középre lőtte a labdát, Silva belebökött (jött Agüero is), meg is lett az egyenlítés.
A második félidő Sterling lesgóljával indult, azt is hihettük, hogy minden cuki — pedig a faszt —, kár azért a pár centiért.
Szerintem világszerte fogadásokat tettek, hogy Stindl vagy Fernandinho kapja meg előbb a második sárgáját. A németek kapitánya kapta meg előbb. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jött ez jól nekünk. Az első félidőben kidőlt Traoré (jött Hofmann), a kapitányukat kiállították, felborult a pálya. Schubert, hogy enyhítse a nyomást lehozta — az amúgy jól játszó Dahoudot—, jött a hegynyi Vestergaard.
De így eljött, aminek el kellett. Fernandinho is kiszállt. Furcsa, hogy Pep nem akart cserélni. Hagyta a padon száradni Sanét, Nolitot és Iheanachot is.
Nem volt elég az előnyben töltött 12. perc, a 10-10-re módosulással ébredt íziben a ‘gladbach. Aztán de Bruyne is elengedett egy bombát, de szépen lecsendesedett a meccs (Sagna jött Sterling helyett, a biztonság mindenek felett).
A végén elérkeztük a semmitmondó tili-toli-ig. Ennyi. Túl vagyunk ezen is.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: