Manszúr bin Zajed ál-Nahjan Sejk és Khaldoon Kalifa ál-Mubarak proudly presents, a manchesteri városi színházból: Ferran Soriano i Compte és Aitor Begiristain Mujika produkciójában, Manuel Luis Pellegrini Ripamonti rendezésében, (többek között) Charles Joseph John Hart, Vincent Jean Mpoy Kompany, Martín Gastón Demichelis, Wilfried Guemiand Bony és Sergio Leonel Agüero főszereplésével, Josep Guardiola Salanak ajánlva ‘A nyomorultak‘ című előadást.
A teljes 2015/2016-os szezonban műsoron! Brought to you by Etihad & Abu Dhabi United Group. Enjoy!
A meccsre szinte kár sok szót vesztegetni. Annyira, de annyira nyomorult most a csapat, hogy már csak mosolyra húzódik a szám. Typical City.
Kompany és Otamendi kidőlésével a Demichelis-Mangala kettős kezdett (nem röhög!), Sterling visszatérésével pedig Yaya lépett egy sorral vissza. 4-2-3-1 volt megint a soros, így Bony a padon, ahová visszaült Iheanacho.
Az elején nem látszott, hogy baj lesz. Főleg Navas volt nagyon aktív, de Agüerot nem tudták helyzetbe hozni, a célzás meg olyan volt, mint mostanában.
A 16. percben Rashford úgy hagyta ott Martínt, ahogy kell. Más nem ért vissza, Hartnak nem volt szerencséje. Fákk.
Ezután jött a nagy rohanás a semmibe. Rengeteg kapu felé tartó lövés, gólt ígérő szinte egy sem.
A sérülések, duplán, ahogy kedden is. Előbb Sterling, aztán Hart. Az a hülye hátrapassz…
Taktikázni megint nem volt lehetőség, így csak Bony jött, aki egy Hazardba oltott Szalai mostanában.
Caballero jól szállt be, bár a meccs nem mu-ról szólt. Nekik fasza volt ez így, a City pedig hozta a nyomorult helyzetkihasználását, az egyetlen veszélyes Agüero fejes-kapufa kombó meg édeskevés egy városi derbin.
Kurva jól jön most egy kis szünet, ebben a hónapban nincs több meccs. A negyedik helyhez most foggal-körömmel ragaszkodni kell, de elképzelésem sem sincs, mi lesz itt még. Európában nincs még egy olyan csapat, amelyik a bl szereplésre hajt, de nemhogy rangadót nem sikerült nyerni, de még a közvetlen üldözök közül sem sikerült leverni senkit sem.
Impotencia. Közel hat éve volt ilyen utoljára, hogy két egymást követő meccsen ne lőjön gólt a csapat és akkor még ott van a szépségest norwichi 0:0 is.
Hihetetlen nagy mázli, hogy a többi színház csapat is (elirigyelve a sikereket) repertoáron tartja a nyomorultakat, így még nincs veszve a bl a hely (legalább lehet szurkolni a Leicester csodájának, és röhögni a Spursön és az Arsenalon, ha így sem lesz meg egyiküknek se az arany).
Érthetetlen szezon, csodálatos ligakupával, először a bl nyolc között, de a magasztos cél érdekében feláldozott FA kupával és gyenge bajnoki formával.
Továbbra is tartom, amennyire jó, hogy jön Pep (mert nem csak a sérülésekről van már szó, Pelléből is kifogyott a szufla, persze, ok és okozat), ez a korai bejelentés amennyire jó az új igazolások miatt, hogy bejelentették ilyen hamar, de annyira lábon is lőtték a szezont. Oké, a board hosszú távban gondolkozik, nagy hosszúban de ma ez nem vigasztal.
A válogatott szerepléstől így megkímélte magát (pedig hosszú idő után újra az Etihadban játszik a Three Lions, City játékos nélkül…). Szünet után megyünk leégni Bournemouthba, majd bemákolunk egy győzelmet Párizsban, ez már csak ilyen egy szezon.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló.