Ismét sikerült nem túl kellemes szájízzel felállni a stream elől, ki is fakadtunk a meccs után, de ahogy az egész szezonban, most sem sikerült elbaltázni semmit ezzel a 2:2-vel.
Wtf? Ezek akarnak bajnokok lenni?! A jelek nagyon is arra utalnak, hogy: nem. De bármilyen hihetetlen, minden esélyük meg van még mindig rá.
A meccs igazán szarul indult. Kouyaté iramodott meg, Yaya bántóan nem vette fel a ritmust, a centerezett labda igazán szerencsétlenül pattant meg Delph fenekén, az érkező Valencia köszönte szépen. 1:0
A hetedik percben Agüero lehetetlen szögből, a tizenhatos bal oldali vonaláról emelt a kapufára, jaj de szép gól lett volna!
Másfél perc múlva újra Agüero, Jenkinson érte el a lábát a tizenhatoson belül, tizenegyes. Sergio nem hibázott 1:1.
A 33. perc hozta a meccs jelenetét. Hart valami eszetlen nagyot repülve szedte ki Payet szabadrúgását. Ótejóég! A meccset néző Noel Gallaghernek elakadt a szava, haverja Russel Brand pedig hiába örült előre (a lefújás után Biliccsel paroláztak, a kisebbik Gallagher nem hagyhatta ezt szó nélkül, ofkorsz).
A Payet-Valencia kettős simán nagyobb fogás a Vasasnak, mint annak idején csak a pénz miatt betárazott Tévez-Mascherano kettős. A francia majd minden megmozdulása élmény volt, eszetlen formában van.
Az 56. percben újabb érthetetlen jelenetre került sor. Antonio áthajította a labdát a teljes belső védelmen (Otamendi volt igazán csodálatra méltó), Valencia hiába koncentrált jobban Nicolás kizárására, mégis gólt lőtt. 2:1.
Embertelen mennyire nem megy Vinnie nélkül…
De ennek ellenére nálam az igazán szar a támadó középpályás sor volt (de Bruyne igyekezett csak egy picit), hozzájuk ‘zárkózott fel’ Sagna és persze Delph sem tud egymás után két tökéletes meccset produkálni (mennyivel másabb lenne az élet, ha az 55. percben a Collins lábán megpattanó lövése nem kívülről borotválja a kapufát).
Pellegrini lépett, előbb Sterling jött Navas helyett, majd Delph helyére Iheanacho.
A 81. percben érett be a nyomás. Kelechi labdájába Cresswell ért bele bénán, Agüero elé került, aki nem hibázik ilyen szituációban. 2:2. Pláne most. Hat gólja, két gólpassza van januárban.
Pelle a gól után visszább vett, Silvát kapta le és jött a védekező posztra Fernando. A 94. percben még kiimádkoztunk egy Kouyaté kapufát. Maradt az egy pont, legalább.
Idén embertelen kiegyensúlyozott a bajnokság, erős a West Ham. Eggyel vannak a mu mögött, de micsoda más szájíze van a hammers fanjainak, mint a mu szurkereknek.
Tíz meccse tart a széria, hogy győztes meccsre jön egy x, vagy egy vereség. Röhej, de az ilyen ingadozás ellenére is van sansz a bajnoki címre. A Leicester City hárommal előttünk, az Arsenal gólaránnyal mögöttünk, a Spurs kettő pont mínusszal lemaradva, a MU pedig már héttel.
Tavasszal mind a négyen jönnek az Etihadba. Bármi lehet itt, tényleg bármi.
23 meccs, +22 a gólarány, 44 pont és a jelenlegi bajnoki forma, győzelemre döntetlen…
Nem kellett volna semmi csoda, Villa idegenben, West Ham otthon, két gól plusz, egy mínusz és a táblázat elején állna a csapat.
Szerdán jön az Everton a ligakupa elődöntő visszavágójában. A sorminta azt mondja, most győzelem jön. Szerintem is. Jó ómen lehet, hogy az ellenünk mindig jó napot kifogó Besic is kidőlt. 2:0 lesz ide.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: