Túlvagyunk egy fantasztikus mérkőzésen, ahol bár negyedik egymásutánban nem sikerült győznünk, ami minimum szokatlan mostanság, legalább végre túltengésben vannak a pozitívumok. Mindkét csapat demonstrálta, miért fő esélyese az idei bajnokságnak, saját erősségeit jól kihasználva.
A vendégek kezdőjében nem voltak nagy meglepetések, Mourinho legjobb jelenlegi csapatát küldte harcba. Már Ramires játékához is hozzászokhatott hasonló meccseken a nagyérdemű, és a Kolarov – Silva bal oldallal szemben minden létjogosultsága is megvan mindennek, mert Ivanović sem lehet mindenre elég. Ahhoz képest, hogy kissé rettegtem Ramires befutásaitól Kolarov mögé, konstatálhatjuk, hogy ez az oldal a Cityről szólt végig. Leszámítva persze a vezető gólt, de ott a lényegi dolgokat már a pálya közepén megoldotta a Chelsea, hogy aztán persze még szükség legyen egy milliméterpontos Hazard beadásra. De a meccs végén mégis Milnernek jutott az a feladat, hogy beadja a végső döfést a játéktér ezen területén.
Részünkről pedig több mint indokolt volt a támadó felállás. Öt ponttal a Chelsea mögött ideje volna mihamarabb megpróbálni a felzárkózást, és hát ennél jobb alkalom akarva sem jöhet. Kolarov hazai pályán szinte mindig preferálva lesz Clichyvel szemben, és ezúttal Pellegrini azt kockáztatva, hogy a padon csatár nélkül áll fel, meghúzta Džeko és Agüero egyszerre játszatását is. JImmy Milner a formánkívüli Nasri helyett magától értetődő döntés volt. Az egyetlen meglepetés Mangala debütálása volt, Eli cserébe fantasztikus módon igazolta a mester döntését. És akkor itt térjünk is át pontokban a fontosabb momentumokra a meccsből vagy épp a közeljövővel kapcsolatban.
Eliaquim MangalaKiváló bemutatkozás. Szerintem sokunk nevében beszélek, ha azt mondom, hogy nagyon megszerettük Demichelist, de ha ez az ember csak rendre megközelítené ezt a játékát, akkor nagyon komolyat léptünk előre ezen a poszton is. Még Fernando bizonyítja, hogy upgrade Javi Garciahoz képest, és rendben is vagyunk.
Az egész meccsen jellemző volt ránk a fizikalitás, amit természetesen betudhatunk puszta lélektannak is, mert nekünk mennünk kellett, a Chelsea-nek nem feltétlen, a felfogásuktól meg amúgy sem áll messze ilyen meccseken a passzívabb berendezkedés, de mégis jóleső látvány volt, hogy nagyon sok párharcot fölényesen nyertek játékosaink. Néha persze túllőve a célon, ez a bírói felfogással ötvözve végül meg is bosszulta magát, de visszatérve Mangalára: alighanem előre be volt tervezve, hogy ő játssza ezt a meccset Diego Costa ellen. Kompany vagy ő rendre a nyakán lógott a spanyolbrazilnak, és mindig meg is verték.
Már most látszott, miért tartottak ki Txikiék a drága, de jelenlegi felfogásunkhoz passzoló játékosnál, és a valamivel olcsóbb Benatia pl. miért nem is volt sohasem igazi opció. Mangala gyorsasága, proaktivitása és fizikális ereje aranyat fog még érni az ehhez hasonló meccseken, ahol védőinktől meg van követelve a lestaktika és a magas védelmi vonal, illetve rendre egyedül maradhatnak az ellenfél kontráinál a csatárukkal szemben. Talán a passzjátéka volt picit bizonytalan még, de ennek köze lehet ahhoz, hogy hónapok óta meccset sem játszott. Pellegrini merész húzása pedig külön jó pont. A fent linkelt videó kötelező.
TaktikaDžeko rendszeres visszalépése mindenképp meglepetésként hatott, de jó fegyver volt a Chelsea középpályás-többlet problémájára. Bosnyák gyémántunk olyan skilljéről tett tanúbizoyságot, amire alapesetben nem számítanánk tőle; több kiváló indítása is volt a védők mögé a klasszik 10-es posztjáról, ami ugye leginkább Silva velejárója ebben a keretben. Sajnos emiatt nem mindig ért fel oda, ahol jobb napjain igazi gyilkos tud lenni, és Agüero hiába van nagyon is jó formában, a Chelsea védők gyűrűjében mindig akadt a végén egy láb, amely blokkolta szlalomozgatásait. Milner a jobb oldalon, ahol Hazard-ral Zabaletának néha gondjai akadnak, szintúgy kiváló döntés volt, ezt kiemelte a belga ficsúr is a meccs után egyébként, ami tényleg mindent elmond.
Még egyszer arról, hogy szinte rendre minden játékosunk a megfelelő helyen volt, és a Chelsea-nek korántsem volt akkora lehetősége a kontrákkal, mint februárban, ahol bizony komoly leckét kaptunk Moutól: 32 szerelés nekünk verzusz 21 nekik. Ha úgy vesszük, a Chelsea megölte a támadójátékunkat, de mi is a Chelsea kontráját.
14 vs. 2, megint nekünk. De én ezt még mindig nem értem. Jobb oldalról a jobblábas lövi (Milner, Navas), balról meg a balos (Silva). Amikor meg nem, akkor kisszöglet van, ezt is lassan atom nehéz lesz kitalálni az ellenfélnek. Persze nem is kell, hogy értsem ezt a fétist, csak lőnénk már belőlük egy kurva gólt.
De nem mondhatjuk, hogy teljesen céltalanok a labdarúgás egyetemes szempontjából, mert Schürrle épp egy hazai szöglet után talált be. Nem először fordult ez elő velünk az utolsó hónapokban egyébként, mondjuk most legalább megpróbáltuk lerúgni őket, de az előnyszabály nagy úr,.
James MilnerNo, őt nyugodtan ki lehetett volna nevezni a meccs emberének a végén, de a hangosbemondó Mangala nevét mondta be. Nem meglepő, általában jár az ilyen confidence boost az újoncoknak, Milner meg amúgy is leszarja az ilyen formalitást. Kreatív megoldásai csak azért szorulnak annyiszor háttérbe, mert közben őrületes melót is végez. És persze nem egy hülye edzője van (Hodgson), meg olyan társa (Silva), aki ki tudja játékával hozni belőle a maxot.
Érdekes helyzet az övé, mert pazar formában van ezekben a napokban, és az új szerződés még mindig ott unatkozik az asztalán, csak aláírásra vár. Két oldalról lehet most a helyzetet szemlélni (csak nyárig szól jelenlegi szerződése):
- Jimmy bizonyítani akarja klasszisát, és, csúnyán fogalmazva, el akarja adni magát oda, ahol jobban megbecsülik;
- Jimmy bizonyítani akarja klasszisát Pellegrininek, aki ezáltal még jobban megbízik majd benne, és játéklehetőség a Premier League bajnokánál jobb opció minden másnál, így aláfirkantja azt a szerződést.
Én jelenleg optimista vagyok azzal kapcsolatban, hogy aláír, de a helyében én is hülye lennék máris megtenni. Várjuk ki, hogyan alakul a sorsa a csapatnál a későbbiekben. De ha elveszítjük, súlyos árat fizethetünk Barkleyért, hogy feltöltsük az angol kvótát. Persze ne zárjuk ki a két légy esetét.
A játékvezetés
Mike Dean szerintem a jobb angol bírók közé tartozik, és most is sok nagyobb téttel bíró döntése abszolút helyesnek bizonyult. De egy ilyen meccsen talán nem ezt a trendet kéne folytatni; borítékolható volt a piros lap, és mindkét Zabaleta fault olyan éppen sárgás mozdulat volt, a kiállítása ennélfogva fájdalmasan érint minket. Tizit mindkét csapat akart, Ivával szemben kissé túlzás lett volna, amikor ráesett Yaya lábára, de Diego Costa csak magát okolhatná, ha Džeko finom visszarántását befújják. A kezezéses eseteket egyik oldalon sem lehetett szerintem komolyan venni. Összeségében nem haragszom Deanre, ahhoz képest, mekkora exhibionista (ami alapból súlyos ellentmondás egy bírónál), Clattenburghoz köze nincs, ha az inkompetencia a mérce. De szerintem a foci járna jól egy fokkal toleránsabb felfogásnál ekkora fontosságú meccsen. Pozitívum, hogy Zabaleta csak a Ligakupa meccsen nem szerepel majd, amit amúgyis kihagyott volna.
Sheffield Wednesday
Itt az ideje most már soron következő ellenfelünkkel foglalkozni. A Sheffield Wednesday egy szebb napokat is látott klub, amely nemcsak, hogy ott volt a Premier League kezdetekor (1992), de egészen a milleniumi évig tartotta is magát szépen. Majd komoly pénzügyi gondok, kiesés a harmadosztályba (ismerős?), most viszont harmadik éve legalább a Championship megvan. Jó lenne újra egy sheffieldi klubot látni az elsőosztályban, és a Wedet mindig is jobban bírtam a Unitednél . Stadionjuk a sajnálatosan hírhedt Hillsbrough, híres fanjuk pedig nemcsak az egész Arctic Monkeys vagy Jonny Greenwood a Radioheadből, de még Jarvis Cocker is. No, hát kellenek a PL-be, mint a Leicester.
Jeremy Helan, egy nem is túl régi játékosunk pályára léphet majd sheffieldi színekben, anno egész jó játékosa volt a tarcsinak, ahol a bal oldalon rendre veszélyes felfutásai voltak a balbekk helyéről, és fizikálisan is rendben van a Championshiphez. De valamiért Royston Drenthet is kölcsönvették a Readingból, lol.
Mi oldalunkon komoly rotálás várható, ahogy az szokás a Ligakupában. Silva, Agüero kis sérülésüket hozzák épp rendbe szombatra, míg Fernando és Jovetić szintúgy nem gyógyultak fel teljesen. Emellett Nasri dőlt még ki, ő várhatóan csak a Roma ellen épül fel. Nagy hát az esély Sinclair játékára, mert csatár csak egy maradt, illetve Milner és Navas is biztos kezdőknek tűnnek hirtelen. Zab eltiltott, Caballero debütálhat, ha nem számolom a Community Shieldet, és minimum a padra a sok hiányzó miatt odaférhetnek végre a fiatalok is. Leginkább talán Fofana, Pozo vagy Hiwula esélyesek erre a megtiszteltetésre. Pellegrini sajttájának első része már meg is tekinthető a neten.
Sajnos tök reális, hogy stream nem lesz a meccshez, de legrosszabb esetben is kis retróhangulat és a BBC manchesteri rádióállomásán majd biztos lesz közvetítés. Csak ne lenne az a rohadt sok klub és a körkapcsolás. A hangulat a vasárnapi meccshez hasonlóan pazar lesz, de ezúttal a hatezer utazó Wednesday drukkernek köszönhetően.
A Chelsea meccsnek a rövid összefoglalója pedig itt. És akkor még csak nem is volt idő kitérni Lampardra, akit persze már úgyis kibeszélt mindenki, aki akart.