Túlvagyunk az első majdnemtétmeccsen is az amerikai túrán, miután 5-1-re győztük le csoportunkban a szemmel láthatóan a felkészülés egy másik stádiumában lévő Milant, amely amúgy is egy borzasztó kópiája a múltbelinek.
Az ellenfélnél ha a játékot nem is, az edzőt, Pippo Inzaghit mindenképp felüdülés volt látni a kispad szélén. Nem állt neki rosszul a szerep – mindenképpen jobb ez így, mintha még mindig játszani látnánk a lesen született excsatárt. Nemcsak, hogy borzasztó volt látni a szerencsétlenkedésbe csomagolt hatékony játékát, de az állandóan fájdalmas, olasz arckifejezések is idegesítőek tudtak lenni. Most csapata súlyosnak mondható veresége ellenére is csupa vállalható fejet vágott, szóval respekt.
A kezdő igencsak hajazott a Kansas ellenire, Iheanacho bennragadt a kezdőben a vízumos furcsaságok ellenére is (hamarosan meglátjuk, ma mi a szitu), míg Nastasić váltotta Rekiket, Clichy pedig ott találta magát, ahol legutóbb a második félidőben – jobbhátvéd posztjában.
Negyedóra elteltével máris kettővel mentünk. Jovetić lőtte be Navas okos kiugratását (akit meg Zuculini indított egy óriási, tért ölelő passzal), majd pedig Sinclair vette be az igen béna napot kifogó Agazzi kapuját, miután Clichy jobblábbal (!) pazarul centerezett. Végül kiderül, hogy Gael a rosszabbik lábával képes csak beadni. Sinclair pedig megtette magáét annak érdekében, hogy hátha kapunk érte némi zsetont, miután eladjuk, mert amúgy továbbra is idegen és kevés ebbe a csapatba, ez szerintem tisztán látszik.
Aztán, hogy méginkább hasonlítson a tavalyi Audi Kupára a meccs, rohadt gyorsan megvolt a harmadik és a negyedik is. Jovetić visszaadta a gyönyörű gólpasszt Navasnak, aki szép mozdulattal, de ordas mákkal talált be, 3 percre rá pedig az ezen a napon jóval szürkébben játszó, de még mindig ügyesnek tetsző Iheanacho talált be kissé ronaldinhosan, de leginkább szerencsésen, miután Agazzi csakugyan nem volt a helyzet magaslatán ennél az esetnél sem.
Végül éppen a fiatal nigériai ragadt be egy szöglet utáni helyzetnél, ezzel módosult az állás 1-4-re. Innentől visszavett tempójából a meccs, és helyzetből sem láttunk már annyit. Meglepetésre csak a második félidő alatt cseréltünk embereket, így jutott szóhoz Richards, Rekik, Rodwell, Garcia, Leigh, Guidetti és Huws. Utóbbiról valamiért még youtube kompiláció is készült, ezt megnézhetitek az alább linkelt videóban – igazából csak a Placebo miatt éri meg elindítani, de ha már így alakult, meg is lehet nézni.
Az eredmény meg közben 5-1-re módusult, onnét pedig ez már nem változott. Ismét Jovetić volt a hunyó, aki a második félidőben kiváltképp felvirágzott. Egy esetben úgy érte el a labdát, hogy azzal a lendülettel levette, majd továbbsarkalta Kolarovnak, de számos más szép eset fűződik a nevéhez – a faszé’ nem róla készítettek ilyen videót. A gólja hasonlóan gyönyörű volt, és itt ki kell emelni azt is, ahogyan felismerte, hogy semmit nem ér el azzal, ha befut a védők sűrűjébe – miután kitette Kolarovnak a szélre, elkezdett futni, de egy pillanatban megállt, szerb haverja ezt tökéletesen vette észre, onnantól pedig az egész már csak művészet volt. Ha Rooney vagy egy hasonló sztár veszi át így a labdát, és lövi be (meg persze ha tétmeccs, na), akkor ő az isten, meg van Gaal az isten.
Időközben a csoportban a Liverpool elrendezte 1-0-ra az Olympiakost, tehát ha szeretnénk megadni magunknak a lehetőséget arra, hogy elpáholjuk a Unitedet idejekorán a szezonban, akkor ma meg kéne nyerni valahogyan a meccset. Persze ha nem sikerül, sincs semmi baj. Akárcsak Wenger, mi is valamiért igencsak pihentetjük a VB-szereplőinket, ellenfelünknél pl. már Sakho is a csapattal edz, mígnem nálunk egyedül a csoportkorben kiesők láttak neki a munkának pár napja, de mai játékuk nemigen valószínűsíthető.
Alighanem hasonlót látunk, mint eddig, persze egy ilyen csapattal is lehetséges jól játszani, ezt láttuk. Az ellenfélrő sok szót ma nem érdemes ejteni, a Liverpool érdekesebb ellenfél lesz a futó PL-szezonban, főleg, hogy már a második körben őket fogadjuk.
A nyári transzferszezonhoz és szorosan hozzánk tartozik, hogy az őshaza jelenlegi jogutódjának legutóbbi posztjában a kommentek közt témaként merült fel a City jövő szezonbeli kerete. A kérdés azért aktuális, mert Mangala esetleges leigazolásával (vagy legyen az igazolás egy bármely másik külföldi, nem utánpótláskorú középhátvéd) 18-ra módosulna az idegenkvótánk, ami túllépi a maximális megengedettet. Ezzel természetesen valamit kezdeni kell, és az adekvát lépés alighanem Javi Garcia eladása/kölcsönadása lesz majd, elvégre az ő helyére érkezett Fernando, negyedikként pedig a keretben marad vélhetően egy ember a Rodwell-Zuculini párosból.
Nastasić, miután ki lettem jól oktatva, még fiatalnak számít a következő szezonban is, így nem kell regisztrálni a PL keretbe. Azonban Rekik vagy ő nehezen maradhat meg a keretben, ha leigazoljuk Mangalát, akkor ugyanis Boyatával együtt 6 CB-t tartanánk hót feleslegesen. Véleményem szerint az idei előszezon arra is szolgál, hogy felmérjük Rekik helyénvalóságát a keretben. De ezt kifejtettem már az előbbi posztban is, hogy Rekik egyrészt hazai nevelésnek számít majd, másrészt Nastasić igenis piacképes kéne, hogy legyen, hiszen benne van két remek szezon már a lábában európai topklubokban. Egyébként Zuculini is nyugodt szívvel nálunk lehetne az idei szezonban, de ha meg akarnánk tartani jövőre, már túllépnénk megint a limitet, ugyanis addigra regisztrálni kell már. De az biztos, hogy játékával elgondolkodtatja Pellegriniéket, jelenleg életképesebbnek tűnik Rodwellnél.
Végezetül a Milan elleni meccs összefoglalója: