Döntetlen lett a vége a szombati londoni kiruccanásnak. Így utólag mondva nem tett jót, hogy kiderült: a Chelsea elhasalt a londoni ‘derbin’ (csak a meccsnek, amúgy örök hála John, te vén kujon!).
A meccsről pedig lerítt: itt mindenkinek jó az iksz. Nekünk elégnek tűnt az egy pont (biztos elég lesz a végén, Pelle?), a félig lerokkant Arsenalnak sem hiányzott egy újabb pofon, nem reszkírozták, hogy nekünk ugranak. Mindenkinek jó volt így?
Az első félidő inkább a miénk volt, a második az övék, igazság szerint tényleg mindenkinek jó lett ez így.
Pellegrini a bajnokság során először egymás után ugyanabban a felállásban küldte pályára a csapatot, ‘Megmondó Kapitány’ énünk azt suttogja: ‘kár volt most elkezdeni’. Amúgy meg kell jegyeznem (tök hülyeség, csak eszembe jutott), baromi elegáns a csapat, hogy dzsekiben vonul ki a kezdéshez, nem csak simán mezben.
Sajnos ez a sérülésektől sújtott Arsenal is erősebbnek bizonyult, mint a mu. Az elején próbáltuk pörgetni a játékot, de a támadások pontatlanok voltak. Mindettől függetlenül meglett a vezetés, nem is akármilyen körülmények között. Flamini passzolt a térfelünkön Podolskinak, aki bénázott, Navas el is vette tőle a lasztit, Yaya indította Silvát, aki szép szóló végén szöktette Džekot, aki kapufát lőtt, de a kipattanóra David érkezett. Király látni ezt az elszántságot, egy újabb ilyen gól. Az elszántság az volt, Silva szépen rádobbantott a félidő végén Arteta lábára a tizenhatosukon belül. Sárgából most is összejött egy pár. Kompany is határozott lépésekkel halad a tizedik sárgalapja felé, ami azért nem egy jó hír.
Nem volt igazán egy jó meccs, ez hamar kiderült. Az sem képezte vita tárgyát, hogy Flamini lesgólja tiszta lesszituáció volt.
A szünetben azt mondtam a gúnár haveromnak, hogy 1:1 lesz a vége, de valami balfasz gólt fogunk bekapni, mert ez az Arsenal nem lesz képes egy épkézláb támadást végigvinni.
Majdnem így lett (Džekonak be kellett volna lőnie a helyzetét a második félidő elején). Flamini góljáért kár, de ha azt nézzük Podolski góljánál mit védett Joey. A szívünk mélyén elégedettek lehetünk az egy ponttal.
A cserék a megszokott kotta szerint zajlottak (Joveticsnek örültem volna), Wengertől ebben is többet vártam (Källströmöt mi a fenének vették kölcsön?).
Yaya most nem volt penge, dicsérni a Silva-Fernandinho-Demichelis tengelyt lehet.
Szóval, lehet jobb lett volna ha a nem tudják a srácok a Chelsea meccs végeredményét. A Spurs liverpooli pontrablásában bíztak?! Felettébb botor dolog volt erre alapozni, de most már mindegy.
A bajnokság a finiséhez közelít, az aranyérem megnyeréshez a legegyszerűbb út az lenne, ha mind a nyolc hátralévő bajnokit megnyernénk (a vetélytársaknak hat van hátra). Erre nem sok esélyt látok, de nézzünk egy lehetséges forgatókönyvet:
A bajnoki versenyfutásból én jelen állás szerint nem számolok az Arsenallal. A ‘pool és a Chelsea még játszik egymással, de előtte még mi is ellátogatunk az Anfield-re. Ez a tény szépen keverni fogja a kását, egy hónap múlva tisztán fogunk látni.
Egy nem túl elrugaszkodott forgatókönyv szerint mi már ebben a szezonban nem nyerünk már idegenben. Ikszelünk az Anfield-en (ott nem szabad kikapni!!!), megtréfál bennünket is Palace (0:0 Londonban) és kikapunk a Goodison Parkban. Ellenben mind az öt hazai bajnokit behúzzuk (Soton, S’land, WBA, Villa, West Ham), így 84 ponttal zárunk.
A ‘pool már nem fog kikapni, de ikszel velünk és a Chelsea-vel, meg a Norwich, Palace, West Ham hármas egyikének otthonában is otthagynak két pontot, így 83 ponttal zárnak.
A Chelsea sem szenved már vereséget, de Liverpoolban és az egyik wales-i gárdával döntetlent játszik, így nekik is 83 pontjuk lesz.
Hiperoptimista vagyok.
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: