Talán a szezon egyik legkeményebb hónapján vagyunk túl, így nem igazán csodálkozhatunk, hogy ez a rövid időszak rendesen megdolgoztatta a City-drukkerek idegeit. Valahol érthető is ez a visszafogott teljesítmény, hiszen a decemberi és a januári meccsdömpingek után az év második hónapjában is futószalagon jöttek a kőkemény meccsek. Ez pedig, egy kulcsjátékosok sérüléseivel által súlytott csapat formáján is nyomot tud hagyni. Na de elég a bevezetésnek szánt rizsából, lássuk mi történt a Stoke ellen!
A kezdőcsapattal kapcsolatban csak a szokásos lehetőségek merültek fel a három, rotálandó pozíciót illetően: Clichy vagy Kolarov? Lescott vagy Demichelis? Navas vagy Jovetics vagy Negredo vagy/és Dzeko? Pellegrini mindenhol az utóbbiaknak szavazott bizalmat. Habár tegyük gyorsan hozzá, hogy a csatárduó talán az idény leggyengébb előadását nyújtotta tegnap: a vállsérülése óta csak vergődő Negredót elnyelte a betömörült Stoke-védelem középen, Dzeko pedig Torres legszebb napjait idézte…
Az már a meccs elején kiderült, hogy a hétközi Barca-sokk hatásait azért nem sikerült teljes mértékben kiheverni, ezt tetézte az is, hogy a Potters az esetek többségében sosem adja olcsón a bőrét nekünk. Ha kicsit is szigorúak lennénk, akkor azt is mondhatnánk, hogy az első félidő sok leütött karaktert nem igazán érdemel, annyira gyatra produktumot láthattunk Yayáéktól. A srácok – köszönhetően a leparkoltatott Stoke-busznak – főleg átlövésekkel próbálkoztak, ám azok vagy nem találtak kaput, vagy Begovics tudta könnyű szerrel hatástalanítani őket. A túloldalon volt egy Adam-löket, amelyet Joey-nak kellett nyújtózkodva szögletre paskolnia. A hatalmas mezőnyfölényt tehát nem sikerült eredményesen kihasználni.
A szünet után érzékelhető volt némi ritmusváltás a játékunkban, Shawcross-ék hátát pedig már kíméletlenül elkezdte nyomni Begovics kapujának a hálója. Érezte ezt Pellegrini is, aki egy Negredo-Jovetics cserével próbálta meg még inkább felpörgetni a támadójátékot, ám szerencsétlen montenegróit (akinek azért futotta egy jó távoli lövésre amíg a pályán volt) 10 perccel később sérülés miatt le kellett cserélni… Az első jelentések szerint újfent egy harmstring veszélye áll fen, de biztosat majd csak később tudunk.
Mindenesetre a Jovetics-Javi Garcia csere elég jól sült el végül, hiszen a spanyol átvette Yaya szűrőpozícióját, az elefántcsontparti pedig feljebb tolta az állásait közvetlenül a mélyen védekező Stoke tizenhatosának a vonala elé. Vélhetően ennek lett az eredménye a meccs egyetlen gólja is, amelyet Kolarov bal oldalról érkező passzát tudta Yaya a lasztit Begovics érintésével a kapuba helyezni.
A találat azonban sajnos nem nyitotta meg a várt gólcsapot, maradtak viszont a bosszantó hibák és a kihagyott helyzetek. Gondolhatunk itt főleg az egész meccsen igen frusztrált Dzeko orbitális ziccerére, amelyet vélhetően igen sokszor fogunk látni az év végi baki összefoglalókban… Kétségkívül komoly gödörben van jelenleg Edin, aki több mint 300 perce gólt sem szerzett, ennek ellenére tegnap Pellegrini a meccs után szárnyai alá vette és kijelentette, hogy továbbra is maximálisan élvezi a csatár a bizalmát.
A kötelező 3 pontot így szerencsére sikerült nagy nehezen begyűjteni. Imáink meghallgattak, mert Agüero a jövő heti döntőre minden bizonnyal fel fog épülni, így egy időre remélhetőleg megkímél minket Pellegrini attól, hogy Dzekót és Negredót egyszerre szerepeltesse a pályán. A csapatra mellesleg ráfér majd a kis gólzsák visszatérése, hiszen a már említett gólcsapot igencsak veszélyezteti a kiszáradás veszélye (a legutóbbi 5 meccsen mindössze 3 rúgott gól), és amely talán éppen a vasárnapi Ligakupadöntőtől fog megint hollisztikusan ömleni…
A meccs jegyzőkönyve és az összefoglaló: