Tipikus City történet volt a tegnapi. Megvan egy hárommeccses tökéletes sorozat, de a koronát csak nem sikerül felpakolni a teljesítményre. Magyarra lefordítva: megvan az álomállás, sietsz haza a kedvesedhez, egy kis süteménnyel, virággal és egy üvegpezsgővel, hogy megünnepeljétek a nagy napot, de otthon a küszöbön átesve elejtünk mindent. Az üveg szétrobban, a rózsa tüskéje beleáll a seggünkbe, a torta szétkenődik az előszoba lambériáján.
Nagy baj nincs, csak kellemetlen, azaz magyarul: legalább az asszonyt nem hegeszti éppen a postás, hanem miután rendesen kiröhögte magát felsegít a padlóról.
Tipikus City történet volt a tegnapi. Megvan egy hárommeccses tökéletes sorozat, de a koronát csak nem sikerül felpakolni a teljesítményre. Magyarra lefordítva: megvan az álomállás, sietsz haza a kedvesedhez, egy kis süteménnyel, virággal és egy üvegpezsgővel, hogy megünnepeljétek a nagy napot, de otthon a küszöbön átesve elejtünk mindent. Az üveg szétrobban, a rózsa tüskéje beleáll a seggünkbe, a torta szétkenődik az előszoba lambériáján.
Nagy baj nincs, csak kellemetlen, azaz magyarul: legalább az asszonyt nem hegeszti éppen a postás, hanem miután rendesen kiröhögte magát felsegít a padlóról.
A Villa Park a kedvenc idegenbeli stadionom, mindent őriz még ami miatt faszák a régi brit stadionok, e mellett jó nagy, remek atmoszférájú és természetesen minden adott itt is, ami 2013-ban elvárható egy modern stadiontól.
Irigykedve is néztem egy manchesteri ismerősöm bejegyzéseit arról, hogy mennek a meccsre. Váltottunk pár szót, persze szóba került a jegyár is. Forintban számolva 15.000 a zsuga. Ebben is mennyire más világ ez.
A kezdés előtt joggal reménykedhettünk, hiszen a hazaiaknál nem volt bevethető a két legjobb támadójuk, Agbonlahor és Benteje, igaz nálunk meg Agüero és Silva hiányzott.
A meccsen a City nem játszott rosszul, de igazából jól sem. Ez igaz a Villára is, nem játszottak jól, de rosszul sem, mivel övék lett a három pont.
Hihetetlen történet, a hazaiak négyszer találták el a kapu felületét és lőttek három gólt. Egy lesgólt, egy tökéletesen eltalált szabadrúgás, ráadásként egy iszonyatos védelmi megingás, kész is a vereség.
Ahogyan azt várni lehetett a City-nél volt többet a labda, helyzet is a vendégek alakítottak ki az első félidőben, Džekónak és Nasrinak a 10. perc környékén a legnagyobb.
Aztán már mikor azt hittük, hogy a második félidőre is 0:0-al fordulunk, de nem így lett. Yaya távoli lövésébe belelépett egy hazai védő, a szögletből újra Yayához került, aki közelről a bénázó Guzan lábai közt lőtt a hálóba. 0:1.
A második félidő első helyzete (a meccs első komoly Villa helyzete), gól. Egy kurva lesgól. De a bíró megadta El Ahmadi gólját… 1:1.
Sebaj, gondoltuk, most mennek a szögletek. Öt percre rá Džeko betarkózta a vezető gólt. 1:2.
Itt kellett volna tovább ütni a vasat és megszórni őket, de nem jött össze. E helyett Naszta csinált (nagyon nem az ő meccse volt ez most) csinált egy fölösleges szabálytalanságot a tizenhatos előtt, amit Bacuna touréi szinten tekert be. 2:2.
Ilyenkor ahogy lenni szokott, meg is szerezték a vezetést is. Guzán egy City lövés hárítása után észrevette, hogy Weinmann és Kozák startra kész, a szlovák zavarórepült, Nasztaszics elvétette a labdát, az osztrák megindult, Vinny és Naszta hiába loholt utána, Hart is elvétette a labdát. 3:2.
A cserék nem segítettek, Navas nem tudott lendületet adni, Jovetics pedig későn jött már. Sajnálom, hogy nem ő kezdett.
Nem jött be, hogy Džeko és Negredo egyszerre volt a pályán. Ez a 4-4-2 féle felállás nem volt nyerő.
Nem kellett volna nagy csoda, hanem a két szöglet utáni gól mellé egy találat akcióból mondjuk a második félidő kezdete és a 72. perc között, akkor nem csak egy, hanem mind a három pont is meglett volna.
Ezen már keseregni kár, szerdán már jön a Bayern.
A meccs jegyzőkönyve, és az összefoglaló: