A betervezett szezonelőzetes bejegyzés nemigen tudta beelőzni a szezont, de azért sosem késő azt bepromózni, elvégre a versenykiírások nagyobb részébe még bele sem csöppentünk.
Lássuk tehát, mi vár ránk a futó szezonban, illetve mi mit várnánk tőle.
A szezon már javában fut, de az idei keret például nem olyan rég kristályosodott ki, elvégre az utolsó lehetséges átigazolási napon igazoltunk le kerek öt játékost. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellett volna hamarabb nekikezdeni a posztnak, de mindenképp a tisztánlátást szolgálta az akkori (augusztus 31.) és azóta eltelt időszak.
Nos, maguk a transzferek olyanok lettek, amilyenek. Érzésem szerint szinte valamennyi igazolás amolyan ‘B’ tervként jellemezhető csak, ha egyáltalán.
Matija Nastasić neve inkább csak az utolsó héten merült fel, addig sokkal komolyabban csengő nevekről lehetett hallani a középhátvéd poszton.
Ennek ellenére van okunk bízni benne, Mancininak egész jó referenciái lehetnek Firenzéből, nemrég még nagy spanja, Mihajlović is a Fiorentinát edzette, akinek meg történetesen honfitársa Nastasić. Szóval kevésbé tűnik lutrinak, mint volt Savić, aki egyből a Partizantól csöppent át a Premier League-be, és láthatóan nem tudta kiküszöbölni a nagy szintkülönbséget. Nastasić már edződött egy szezont a kemény Serie A-ban, mindemellett piszkosul fiatal. A tegnapi napon épp lehozott egy egész korrekt kis mérkőzést Skócia ellen – azt is bizonyította többek között, hogy a favágás sem áll messze tőle, talán nem lesz olyan tutyimutyi bekk, mint volt montenegrói elődje.
Scott Sinclair is fura figura – a Chelseanél edződő fiatalember a Swansnál inkább csak akkor emelkedett ki, amikor még a Championshipben iparkodtak a walesiek. Ezentúl ügyeskedett a tizenegyesek elvégzésében, az egyetlen Swanseanál kihagyott tizijét éppen Joe Hart védte ki neki tavaly. Ehhez képest itt a tartalékok meccsén már el is bénázott egyet, amikor a kapufát találta el a ‘Pool tartalékjai ellen. Érdekes, hogy hasonló pénzért vette meg Laudrup helyette a Valenciából Pablo Hernandezt, aki szerintem jobb játékos Scottnál, de ez van. Sinclair legalább angol. Mondjuk a Swanseanál eddig is volt véleményen szerint egy ügyesebb hazai szélső, mégpedig Nathan Dyer. Ja, de neki nem volt lejáró szerződése. Amúgy is, ha egy Matt Jarvis annyiba kerül, amennyibe itt Angliában, akkor látjuk, hogy ez mindenképp egy gazdaságos megoldás volt, minden bizonnyal a fizuja is kevesebb, mint AJ-nek volt.
Ha ehhez jobb „work rate” is párosul (nem lesz olyan nehéz ebben túlszárnyalni az amúgy általam nagyon kedvelt Johnnot), akkor nincs miért panaszkodnunk. Egyébként is reális jövőkép, hogy maximum 3-4 szezon múltán megunja, hogy nem kulcsember, aztán túl kell adnunk rajta. Bevallom, az eddigi interjúkból/videókból sem az jött le nekem, hogy egy különösképp szimpatikus fiatalemberről lenne szó, inkább olyan tipikus brit gettóból jövő csórigyerek. A két angol igazolás közül Rodwell sokkal jófejebbnek látszik, pedig ő is csak egy scouse, mint Rooney.
Maicon valószínűleg túl van már saját zenitjén, mégsem biztos, hogy legyinteni kéne erre az igazolásra. Már régóta érett neki a csere, elvégre az Internél látványosan telibeszarta már a focit visszaesett a teljesítménye az elmúlt két-három szezonban, azelőtt viszont olyannyira prímán játszott, hogy nemigen akadt nála ügyesebb jobbhátvéd. Biztos vagyok benne, hogy akadnak majd meccsek, amikor képes lesz – ha kedve is úgy tartja, mert ezen fog múlni minden az ő esetében – szanaszét szopatni pár PL védelmet, ellenben kicsit féltem ettől az igazolástól Richardsot, aki a tavalyi szezon végén kicsit visszaesett teljesítményileg, most pedig egyszerre kell megharcolnia Zabaletával és a brazillal ezért a posztért. Az biztos, hogy a nyáron sokszor preferált 3-5-2-ben a right wingback posztja tökéletesen testhez álló feladat lehetne Maiconnak. Talán a régi span, Mancini jelenléte is csak javít majd a helyzetén.
Richard Wright csak azért kerül ebbe a posztba, hogy senki ne nézzen hülyének, amiért öt igazolt játékost említettem fentebb.
Van még egy srác az „IN” rubrikában, Javi Garcia potom 20 millió euro körüli összegért érkezett a Benficából, és bizony ezt az összeget kevesellték a Benfica szurkolók is. Talán azért is jöhetett létre ilyen relatíve kellemes megállapodás, mert Garcia esetleges továbbadása esetén a vételár 50%-a a Benficát illetné a továbbiakban, vagyis inkább kívánjuk mindannyian azt, hogy váljék be nálunk, és ne kelljen sohasem eladni, abból úgysem gazdagodunk meg. Számomra mindenképp ő a legizgalmasabb igazolás idénről, olyasmit adhat ennek a csapatnak, ami eddig maximum külön-külön volt meg Barryben, illetve de Jongban. Nem fogja összeszarni magát a Stoke-szintű párharcoktól, ugyanakkor átlagon felüli technikával rendelkezik ahhoz képest, milyen poszton szerepel, sőt középhátvédnak is beugorhat, fejjátékban pedig már csak magasságából kifolyólag is hasznosabb, mint hollandus elődje. Itt is előjön persze, hogy nem ő lehetett a prioritás.
Javi Martinezról rég tudjuk, hogy figyeltük, de a 40 milliós vételárat még mi sem voltunk hajlandóak kipengetni érte, pedig tavaly még hogyan osztott minket a Bayern cseppet sem seggfej vezetősége költekezésünk miatt. Ennek ellenére hiszem, hogy nincs kétszer jobb játékos a baszk, mint a korábbi liverpooli kiválóság, Luís Garcia unokatesója. Sőt, szeretném hinni, hogy semmivel sem rosszabb Javi, benficás szurkolótársaink beszámolói alapján tényleg sokat nyerhetünk vele.
De mire is mehetünk majd velük az új szezonban? Az év első trófeáját már be is húztuk, a bajnokságban pedig egész ígéretesen kezdtünk, miután eddig csak Liverpoolban botlottunk, de ott tavaly is belefért a döntetlen. A tavalyi szezonhoz képest nem gyengültünk, ami a keretben történt változásokat illeti, sőt. Azt persze nem tudhatjuk, mennyire leszünk idén szerencsések a sérülésekkel, tavaly nem sok panaszra lehetett okunk. Most máris kidőltek Barry, Richards és Agüero a szezon legelején, márpedig Agüero pont az egyik olyan játékos, akitől idén sokan abszolút kirobbanó játékot várnak, miután már tavaly is fantasztikus volt, és most velünk dolgozta végig a nyarat. Részemről a tavalyi harminc gól megismétlése is nagyon fasza produkció lenne az argentin támadótól. Nasri is hasonló cipőben jár, a szezonkezdete pedig bizakodásra ad okot. Kun honfitársa, Carlos Tévez már most bizonyította, hogy tud még mit adni ennek a csapatnak, és hogy tavaly bizony saját hülyesége miatt olykor nagyon hiányzott ebből a csapatból. Ez tehát eleve erősítés, az idei nyáron úgy dolgozott, ahogy talán még soha, robbanékonysága és gólérzékenysége ezt tökéletesen ábrázolja, eddig minden tétmeccsünkön betalált. A Silva / Nasri – Tévez – Kun trió hármas/négyes idén képes lehet olyan dolgokat leművelni, hogy még Hazard le nem igazolását sem fogjuk később megbánni.
Nem is annyira titkolt cél Mansourék részéről idén a Bajnokok Ligája siker, amiben viszont már a csoportok kisorsolása után némi módon elbizonytalanodtunk, elvégre a holland, spanyol és német bajnok lesz ellenfelünk.
Más kérdés, ha tényleg bizonyítani akarjuk nagyságunkat a legnagyobbak között is, akkor jobban nem is demonstrálhatnánk ezt, mint egy továbbjutással a halálcsoportból. Nekem így másodikra az is elfogadható eredmény lenne, ha mondjuk továbbverekednénk magunkat a legjobb nyolcig, szépen apránként lépegetnénk előre. Az is iszonyat nehéz melónak ígérkezik, valamiért nem hiszem, hogy a Madridtól el lehet majd venni a csoportelsőséget, a Borussia pedig – akárcsak mi – nagyon motivált lesz a tavalyi BL-kudarc után.
Mindezek ellenére még mindig jobban izgulok a PL-re, és egy címvédés idén nekem mindennel felérne, már csak azért is, mert várhatóan három csapat mehet majd komolyan idén a bajnoki címért, az elmúlt években azért megszokható volt, hogy a végére maximum két csapat maradt. Úgyhogy nagy versenyfutás van kilátásban, és engem még mindig jobban mozgat a hazai front – az már igazán megsüvegelendő eredmény lenne, ha sikerülne is a csúcson maradnunk tavaly után.
Ezek mellett ott van a két „domestic” kupa, a mikiegér Capital One Cup (vagy hogyan is kell aktuálisan hívni), amit tök jó lenne megnyerni, mert gyorsan letudnánk egy trófeát, és nem kéne már amiatt izgulni, hogy nem nyerünk meg végül semmit, mint legutóbb egészen a szezon utolsó percéig, ráadásul azt nagyon régen nem nyertünk. Nyilván ettől még ez a versenykiírás elsősorban arról szól, hogy azok is játszanak majd, akiknek ez amúgy nem olyannyira szokásuk. Apropó, ez a sorozat szeptember 25-én számunkra is elkezdődik majd, és az Aston Villával mérkőzünk meg az Etihadban.
A legősibb kupasorozatot, az Fa Cupot két szezonnal ezelőtt megnyertük, így most nem annyira sürgető becsületbeli ügy ez, de az egésznek a feelingje miatt nem lehet nem komolyan venni az angol kupát. Persze itt már azzal is elégedettek leszünk, ha a rags megint nem nyeri meg.
Az EL-ről kussolunk, mert elegünk van már belőle, hogy mindig ott kötünk ki.