Chinedum Onuoha a londoni Queens Park Rangers gárdájához igazolt, követve a City másik két saját nevelésű játékosát, Joey Bartont és Shaun Wright-Phillipset.
Sajnálom, hogy elment, remélem új csapatánál megtalálja számítását. Ismét egy manchesterivel kevesebben…
Nedumról mindenki azt hitte, hogy Micah Richards és ő hosszú ideig falként fognak állni az ellenfelek előtt a védelem jobb szárnyán. Sajnos nem így lett…
A kis Chinedum Nigériában született, de szülei hamar Manchesterbe költöztek. Az iskoláit kitűnőre végezte, és tanárai szerették volna, ha az orvosi egyetemre kerül, de ő a sportot választotta, amihez különös tehetsége volt. Először a labdarúgás mellett az atlétikával is foglakozott, a 2001-es országosb ifjúsági 100 méteres síkfutás döntőjében második lett, verve a jelenleg is brit színekben versenyző Craig Pickeringet, és a tizenöt éves korosztályban mai napig él hármasugrásban az atléta Jonathan Moorreral közösen tartott rekordja. De végül a focit választotta, és City szurkoló Onuoha a csapat akadémiájára került.
Onuoha tizenhét évesen, 2004 októberében debütált a felnőtt csapatban egy Arsenal elleni Liga Kupa meccsen, és novemberben a Norwich ellen bajnokin is pályára léphetett. A 04/05-ös szezonban összesen 18 meccsen játszott. Egy évvel később ez a szám sérülések miatt csak 12 volt. A 06/07-es szezonban teljesítménye elismeréseként hosszú távú szerződést kap. 2008-ban a Bristol City elleni Liga Kupa meccsen megkapja a csapatkapitányi karszalagot, és ebben az évben szerzi meg első gólját a Tottenham ellen.
Korosztálya egyik kiemelkedő tehetségének tartották, az angol U-21-es válogatottban 21 alkalommal szerepelt.
Fokozatosan játszotta be magát a csapatba, 2009-ben hosszútávú szerződést kapott a klub vezetésétől, majd egy sérülés, és Mancini érkezése után kiszorult a csapatból.
A tavalyi szezonban a Sunderlandnek volt kölcsönadva, ott a védelem alapembere volt. Harminckét meccset játszott az idényben és a remek védőteljesítmény mellett egy gólt szerzett, a Chelsea ellen idegenben. Ez a találat lett az év gólja tavaly a Fekete Macskáknál.
A Cityben több mint 100 tétmeccsen lépett pályára, idén csak három meccsen kapott lehetőséget. Négy millió fontért lett elherdálva.
2010-ben lőtt pazar gólja a Birmingham City elleni hazai bajnokin:
Nedum távozásával ismét eladott Mancini egy saját nevelésű játékost. Nem vagyok idealista, nem reméltem, hogy a Hart, Richards, Onuoha, Johnson, Barton, Wright-Phillips, Ireland, Sturridge gerincű csapat fog játszani két-három világsztárral kiegészülve 2012-ben, égszínkék mezben. De már kezd sok lenni.
Mancini úgy menedzseli a csapatot, mint ha csak a Football Managerben lenne. A játékosok jönnek-mennek.
A legjobb példa Onuoha arra, hogyan is herdálja el a játékosokat Mancini. Az év elején eladták Boatenget, és látványosan nem számolt Nedummal… Helyette jött Szavics. A tehetséges, de roppant rutintalan montenegrói eddig a legnagyobb feltűnést azzal keltette, hogy az aláírási pénzével, és az amerikai túra alatt megspórolt fizetéséből vett egy hatalmas házát, és egy metálkék Bentleyt…
Ami a belgrádi Parizanban elég, vagy a Wigan ellen elégséges, egy kiélezett Premier League meccsen nagyon kevés.
A QPR és a Tottenham ellen nem rajta múlt, hogy nem vesztett pontokat a csapat, a ‘pool elleni kupakiesés nagyban az ő vállát nyomja. Az Anfielden tette fel a produkciójára a koronát, amikor szinte jó megmozdulása nem is volt, Mancini csak azért hozta le mert irtó ciki lett volna ha egy profi focista sírva fakad több mint negyvenezer szurkoló előtt, a másik pedig, hogy a kispadon középhátvédként a tizenhét éves Karim Rekik ült, mivel Onuoha már Londonban volt aláírni a szerződését.
Olyan dolgokat akar megjavítani, ami nem romlott el. Amikor Mancio Manchesterbe jött volt egy jól működő támadó hármas a Bellamy, Adebayor és Tévez személyében. Bellers pont a Liga Kupa elődöntőjében bizonyította mire is lett volna képes a Cityben az elmúlt két évben. Adebayor Londonban mutatta meg, van olyan jó játékos mint Džeko. Téveznek pedig, hogy dicstelenül kell távoznia, nagy szerepe van a makacs olasznak, nem csak a pontagyú argentinnak.
Az idő, egyelőre, Mancinit igazolja, de hatalmas ára van ennek…