Ez csúcsfoci volt!

1-1-es döntetlent értünk el a korábban sötét lónak kikiáltott SSC Napoli ellen. Azt leszámítva, hogy nem tudtuk behúzni a három pontot, egy igazán felejthetetlen meccset produkáltak tegnap a srácok. Mindkét csapat úgy kezdett, ahogy az várható volt: A City irányította a játékot, a Napoli pedig kontrákra rendezkedett be. Hajtás után összefoglaló.

A Wigan meccshez hasonlóan, a Napoli ellen is gyorsan átvettük az uralmat a pályán. „Apró” különbség, hogy az olaszok jóval nagyobb tempóban játszottak és életveszélyes kontrákat vezettek. Ennek egyik bizonyítéka volt, hogy Lavezzi kb. 17 méterről lőtte ki a felső lécet az egyik ellentámadás után. Persze a City sem volt adós a helyzetekkel: még a Lavezzi kapufa előtt Dzeko és Agüero is gólhelyzetbe került, majd nem sokkal később egy gyors ManCity támadás után Kun „tálalt” Yaya Touré elé a 16-os belül, aki Lavezzihez hasonlóan a felső kapufát találta telibe. Ekkor a labdabirtoklási arány már olyan 70-30% lehetett, a javunkra természetesen.

A félidő után aztán „bent ragadtunk” az öltözőben. Az első félidőben tapasztalt mezőnyfölény teljesen eltűnt, és érthetetlenül visszavettünk a játékból. A Napoli főleg Hamsík révén szerezhetett volna vezetést, de vagy Kompany, vagy Zabaleta még megtudta menteni a csapatot a bekapott góltól. A 69. percben sajnos már nem tudtak hibázni a dél-olaszok: Barry adta el a félpályánál a labdát, amiből következett a szokásos Napoli-kontra, és aminek a végén Cavani lőtte be laposan a labdát a City kapujába. A bekapott góltól szerencsére nem törtünk meg, sőt Agüero vágott még egy kapufát… De ami nem jött össze akcióból, összejött egy pontrúgásból. A 16-os sarkáról, jobb oldalról Kolarov végzett el egy szabadrúgást. Tudtuk a szerbről, hogy príma „lába” van, csak ezt sajnos eddig ritkán bizonyította. Ezúttal viszont piszok jól csavarta el a sorfal felett a labdát és így gyorsan válaszolni tudtunk a Napoli góljára. A gól után aztán jöttek a várható cserék: Kolarov és Nasri le, Clichy és Johnson be. Utóbbi szokás szerint megdobta a City támadójátékát, Dzekót találta meg a kaputól kb. 10 méterre, aki (igazán visszapasszolhatta volna a labdát Silvának…) fordulásból lőtte kapu mellé a labdát. Dzekót ezután le is hozta Mancini, jött helyette Tévez, aki ezúttal nem sok vizet zavart. A végén még volt egy hajmeresztő Kompany baki, amit a csereként beálló Pandev használhatott volna ki, de szerencsére nem így történt és maradt az igazságosnak mondható 1-1-es döntetlen.

Tragédia nem történt, közhely, de ez az egy pont még sokat érhet a végén. A Bajnokok Ligája már egy másik kávéház, ami elég a Premier League-ben egy Swansea vagy egy Wigan ellen, az itt ugye édeskevés. A „törpéink” ezúttal nem húzták elő a varázspálcát, a betömörült Napoli védelem túl nagy falat volt. Főleg Nasrit érheti kritika, aki az első félidőben még csak-csak észrevehető volt, de a második játékrészre teljesen eltűnt. Kiemelhető viszont Yaya Touré és Agüero is, akiken látszódott a nagy akarás és tényleg csúsztak-másztak a három pontért. Sebaj, egy pont a zsebben van, azért ez is több mint a semmi. Magára a meccsre egyébként egyáltalán nem lehetett panaszunk, valami iszonyat izgalmas, pörgős mérkőzést produkáltak a csapatok, méltó módon tértek vissza hosszú évek után a legrangosabb kupasorozatba. Két hét múlva utazunk Münchenbe, na ott aztán tényleg fel lesz adva a lecke…