Megvan! Kemény volt, de megvan!
Jobb lett volna, ha ez a meccs a döntő, de az még hátra van! Még egy lépéssel közelebb a cél: az FA kupa megnyerése. Eljött ez a nap is, manchesteri derbi Londonban. A csapatok felsorakoztak, start:
A megszokott 4-2-3-1-ben kezdte a meccset Mancini. A kezdőbe visszakerült Zabaleta, aki remekül tette a dolgát. Többször is jól állította meg Nanit, és a bolgár csatáruk orra is bánta, hogy ilyen kemény a koponyája.
A tizenötödik percben két óriási helyzetet is kihagyott Berbatov, itt kellett a szerencse. Az elsőnél nagyot védett Hart, a másodiknál nagyot hibázott a bolgár.
A csapat próbálta kézben tartani a meccset, de helyzetet nem nagyon alakított ki. Az első komolyabb City lehetőség, a 32. percben volt Barry révén, majd rá nemsokkal egy életerős lövéssel vetette magát észre Balotelli.
Ezután a csapat magára talált, és mondhatni uralta a szünetig hátralévő időt.
A második játékrész hasonlóan kezdődött, ahogy az első véget ért. A City próbálta megtartani a labdát, egy zárt védekezés mellett.
A taktika az 52. percben eredményre is vezetett: gyors egymásutánban történt két labdaszerzés is a United tizenhatosánál. Az elsőnél Silvától elpattant a labda, de a másodiknál már nem kegyelmezett a City!
Carrick nagyon rosszul passzolt, Yaya Touré elcsípte a labdát, betört a tizenhatoson belülre, eltolta Vidics mellett, és Van der Sar lábai közt, a hálóba lőtt! 1-0!
A gól után ment tovább City, játszotta tovább a saját játékát, amivel a United nemigen tudott mit kezdeni, igaz komolyabb helyzet sem tudott kialakulni a kapu előtt.
Itt valami hihetetlen extázisban játszott a csapat, ha a vörösök el is jutottak a tizenhatosig, méterekről csúsztak be nekik a védők.
A második félidő első komoly United helyzete, egy rosszul kivitelezett becsúszás után született meg: a megítélt szabadrúgást, Nani remekül csavarta, de Hartnak sikerült a felső lécre tolnia.
Aztán jött Scholes, nekem nem tisztem minősíteni amit csinált, hiszen minden játékosnál egyszer elpattanhat a húr. A meccs előtti nyilatkozatán is érződött, hogy túlpörgött egy kissé. Nagyobb baj nem lett. Azzal amit csinált, segítette a City-t, ennyi. Lépjünk rajta túl.
Különösebb esemény ezután már nem történt a meccsen, pedig a 96. percben lett lefújva. Azért a vége után is történt egy kisebb csetepaté, Balotelli és Ferdinand szóváltását követően, de szerencsére ez hamar lezajlott, és jöhetett az ünneplés.
Mancini, úgy érzem a játékkal is elégedett lehetett, a csapat megvalósította amit elképzelt. Cserélnie is csak a 79. percben kellett, de csak azért, mert Johnson elfáradt egy kicsit. A United is a keze alá játszott az egycsatáros taktikájuk feküdt a Citynek, és Scholes kiállítása után már semmi sem fenyegette a döntőbe jutást.
Hátradőlni nem lehet, koncentrálni kell a végjátékra. A következő két bajnokit be kell húzni, (Blackburn idegenben, West Ham otthon), mert az utána következő hét piszok kemény lesz (Everton idegenben, Spurs otthon és a kupadöntő).
A döntő másik résztvevője a Stoke lesz, akik meglepően simán, 5-0-ra mosták le a Bolton gárdáját.
Érdekesség, hogy az utolsó előtti bajnokit a Stoke City-vel játssza a csapat, így a kupadöntő két csapata egy héten belül kétszer ad randevút egymásnak. Az őszi bajnoki 1-1 lett Stokeban.
A végére a lényeg: