Örök kérdés ilyenkor, hogyan kezeljük ezt a meccset. A leghelyénvalóbb definíció egyértelműen az, amit útwengerék is hirdetnek, azaz ha prioritási listát kell összeállítanunk a bajnokság első fordulója és a Community Shield pajzsdöntő kupadöntő között, akkor előrébb való három pont a bajnoki nyitányon, mint mondjuk egy kupagyőzelem bajnoki vereséggel fűszerezve.
Persze győzni nagyon-nagyon jó lenne, kikapni meg éppannyira szar, mint mindig. Jó lenne nyerni, már csak a poén kedvéért is, hogy az újra nagy szemeket meresztgető Arsenal fanok megint kicsit visszahuppanjanak a földre, és ne kezdjenek valamiféle új éra kezdetéről beszélni már megint. Ha viszont mégis kikapnánk, tragédia még nem történik, azzal egy sikertelen szezon végén úgysem lehet sosem takarózni, hogy „de hát megnyertük a szuperkupát” – túl szép világ lenne az, ahol David Moyes még mindig a United menedzsere lenne. Legfeljebb nem nézzük az ünneplést, és várjuk a Newcastle-i látogatást.
Mire kikerül ez a poszt, már meglesz a hivatalos kezdő, úgyhogy addig foglalkozzunk azokkal, akik szinte biztosan játszanak majd. Arsenal részről hiányzik a német kontingens, Walcott, sőt állítólag Giroud is pluszpihenőt kapott ellentétben mondjuk az új igazolás Debuchyvel, így Yaya Sanogo rohamozhat majd mondjuk Dedryck Boyatával szemben, aki gyakorlatilag tuti pont most a védelemben, mivel Demichelis, Kompany éppen csak pihenik ki a VB-t, illetve elkezdték a saját előszezonjukat, a megmaradó Nastasić és Rekik pedig bal oldali középhátvédek, ráadásként ballábasak is mindketten – az előszezonban pedig rendre egymást váltották. Szerencsétlen Boyatának pont ott kezdett kettétörni a karrierje, amikor Mancini bizalmat szavazott neki az Arsenal ellen pár éve, hogy aztán 9 perc után zuhanyozni menjen, mi pedig lazán kikapjunk 0-3-ra. Emellett nálunk Fernando nyilvánvaló kezdő, mint ahogy Jovetić vagy Navas is, de nem meglepő módon ma mindenki a montenegróitól várja a királykodást.
Megjegyzésként idebiggyeszteném: nagyon örülök, hogy ennyi pihenőt kapnak a játékosaink; ez az előnye annak, hogy minden poszton két szinte egyenrangú játékos verseng. Egy ilyen Jovetić mellett Agüero szinte addig pihenhet, amíg csak akar, természetesen Jovetić le nem sérüléséig, ami a közeli jövőben úgyis eljön. Az kicsit szerencsétlen, hogy a kezdőpáros Kompany-Demichelis még nem alkalmas játékra, de Kompanyt – aki mégiscsak a negyeddöntőben búcsúzott Belgiummal – alighanem összerakják a PL-rajtra.
Ez az erőbeosztás a szezon későbbi részében még aranyat érhet, nem véletlen, hogy Wenger is ehhez folyamodott a németek esetében, főleg, hogy aztán Özilt úgyis évi 100 meccsen kezdeti majd. Schürrle érdekes módon már játszott is a felkészülésben, a United (és Liverpool) pedig felpörögve a tavalyi botrányos (fantasztikus) szezonon, nem is igazán pihent (még van Gaal is csak két napot volt hajlandó, remélhetőleg neki sem lesznek erőnléti problémái a PL irama közben).
Ami még Wengert illeti, természetesen beszólt nekünk a Lampard-ügy kapcsán, mert szerinte így akarjuk kicselezni az FFP-t. Annak ellenére is, hogy Lampard szerződéssel nem rendelkező játékos volt (tehát ingyen, azaz INGYEN igazolható), Rodwellen meg épp 10 milla fontot kerestünk (és Garciáért valószínűleg még jön is annyi, mint amennyi Fernandoért ment). Azon persze lehet moralizálni, mennyire korrekt így kihasználni a testvérklub által megadatott lehetőségeket, de amíg ezzel nem kezdenek a fejek semmit, felesleges kommentálni is. És azért nem az ereje teljében lévő Messit kölcsönöztük ki a Melbourne Citytől, hanem a harminchatéves Lampardot, akinek fél évig valamit még kell csinálnia, hogy formában maradjon.
Pellegrini egyébként valami gyönyörűen helyretette Wengert és a médiát a sajtkonferencián a maga elegáns és roppant szűkszavú módján – utóbbiaknak egy kurva szót nem szólt Mangaláról vagy a többiekről – sőt amikor felhozták neki, hogy „ugye, említette Mangalát”, akkor visszaszólt, hogy „kurvára nem ti említettétek őt, nem én”. Wengerről meg csak annyit mondott, hogy meglepőnek tartja, hogy velünk foglalkozik, mert neki pont elég problémát okoz a saját csapatát menedzselni. Well played, Sir.
Személy szerint örülök Lampardnak – luxus és jó érzés egy ekkora kalibert tartani negyedik opciónak a középpályára, számomra pedig mindig is ő volt a szimpatikusabb a válogatott-tesók közül, Bunyós Pityut sosem akarta befogadni a kis lelkem, Lampardnak ráadásul magas az IQ-ja. A linkelt videóban is egy korrekt csávót láthatunk, ráadásul akcióba léphetett Boring James Milner is látva a leigazolását.
Rodwell hivatalosan is eltávozott, és alighanem ez vár a napokban Javi Garciára is. Két éve érkeztek, amikor Mancini Marwoodot okolta, és kezdett Bobby addig felépített vára kissé omladozni – az a transzferszezon remélhetőleg nem idén ismétlődik meg. Most is keveset költöttünk, ráadásul csak foltoztunk, de szemre igencsak nőtt a keret minőségbeli mélysége. Sagna több klasszissal a jelenlegi Micah felett áll (bár talán én is), és Fernando is előrelépés lesz minden bizonnyal Javi Garciával szemben – hiába a spanyol tavalyi több mint jó szezonja. Durva, hogy ha minden igaz, alig adjuk el mindkettőt veszteséggel, és még szerzünk is egy Fernando-Zuculini-Lampard kölcsön triót cirka 15 millió fontért. Zuculiniról, aki már szintúgy hivatalos, most az a pletyka járja, hogy csakugyan a Sunderlandbe kerül félévre kölcsönbe, amit csupán azért furcsállok, mert gyakorlatilag azonos szerepet töltenek be a középpályán Rodwell-lel. Érdekes lesz, hogy félszezon után, mikor is Lampard elköltözik a másik Citybe, ki tölti be majd a posztját, ugyanis nemcsak Zuculini megy el éppen erre az időtartamra, de Huws is így írt alá a Wiganhez – ahol túlvan a debütáláson, és igencsak dícsérik.
Tovább nem is szaporítanám a szót, jöjjenek a hivatalos kezdőcsapatok:
Man City: Caballero, Clichy, Boyata, Nastasic, Kolarov, Navas, Fernando, Toure (C), Nasri, Jovetic, Dzeko.
Arsenal: Szczesny, Debuchy, Koscielny, Chambers, Gibbs, Arteta, Wilshere, Ramsey, Alexis, Cazorla, Sanogo.