Hétfő estére maradt a forduló legfontosabb mérkőzése.
Manchester City – Chelsea, ez még puccos half-time show és dögös reklámok nélkül is oda fog csapni.
A idiot special one fűti a hangulatot, Pellegrini csak a szokásos játékát várja a csapattól a mai meccsen, ahol folytatni kell a makulátlan hazai sorozatot, előnyt kell szerezni a londoniakkal szemben. A toppon kell maradni!
Pénteken lezárult a téli átigazolási szezon. Amíg Pellegrini rényire sem nyitotta ki az ajtót, addig Mourinho szélesre tárta: a távozók legnevesebbje Juan Mata, aki Moyes-t próbálja kivakarni a szarból Salfordban igyekszik rendszeres játéklehetőséghez jutni.
Michael Essien érdekes eset. Mou az előző szezonban még elhívta kölcsön Madridba, idén viszont már elengedte a Milanba. Gaël Kakuta is Olaszországba ment, kölcsön a Lazioba.
Az januári érkezőik: Nemanja Matics, akit a Benficától vásároltak vissza, az egyiptomi Mohamed Salah-t (juj de pocsék volt másfél éve Fehérvárott) a Liverpool elől happolták el.
A csapatot kezdi a saját képére formálni Mourinho, aki az idegenbeli rangadókon eddig inkább gyáva volt (a leginkább a united ellen) a Spurs, Everton, MU, Arsenal négyes ellen három pontot gyűjtöttek (Liverpoolban kaptak ki) és csak egy (igen, 1!) gólt lőttek.
A támadóikat (ahogy az whoscored ábráján látszik is) össze sem lehet hasonlítani a mieinkkel:
Mourinho persze megkezdte a lélektani hadviselést. A megszokott módon, egy kicsit ferdít, egy kicsit demagóg. Bírózik, aztán szerencsét emleget. Tegye csak. A lelke mélyén ő is tudja az igazat, főleg a jelek szerint komoly fóbiái lehetnek a City-vel szemben, nem véletlenül örömködött kb. annyira a legutóbbi két ellenünk aratott győzelem után, majdnem jobban, mint amikor a Barcát verte a Reallal.
Ebben a szezonban Eden Hazard a legnagyobb ász náluk (nem tudom hol lennének nélküle), ő lőtte a legtöbb gólt és adta a legtöbb gólpasszt, rá kell nagyon figyelni.
Elöl Torres sérülése miatt (Marco van Ginkel nem bevethető még) Eto’o fog kezdeni (remélem a united kivégzésekor ellőtte az összes puskaporát).
Egy remek széria (hat meccses győzelmi) szakadt meg náluk a West Ham elleni 0:0-val, remélem itt nem állnak meg a lejtőn.
Érdekes hónap ez a február. Kemény meccsek, de a kiesés ellen kaparó Norwich City (apropó kiesőzóna, szépen összeállt ott a mezőny, az utolsó Fulham és a tizenegyedik Stoke City között csak hat pont van) elleni bajnokit leszámítva az összes többi (öt) az Etihadban játsszuk. Két hét múlva szombaton visszatér a kupában a Chelsea, 18-án pedig jön a Barcelona. Újabb zseniális négy hét!
Való igaz, januárban (erre nagy pénzt mertem volna feltenni) nem érkezett senki, de a vezetőség nem tétlenkedett, a hírek szerint két játékossal kötöttek előszerződést a nyárra. A portói Fernando ingyen, a Racing Club fiatal középpályása, Bruno Zuculini pedig minimális (neki is lejár a szerződése, de Argentínában nincs Bosman szabály) díj ellenében érkezik meg júniusban. A hírek szerint van esély, hogy Blaise Matuidi-ra is így csapjunk le.
Nálunk Javi García, Nasri és Agüero sérült. Sergio fog a legjobban hiányozni, főleg annak fényében, hogy még a BL meccsre sem fog felépülni.
Hiányozni fog, de ha a középpálya képes hasonló teljesítményt nyújtani, mint a White Hart Lane-en (az a sebesség, az üres területek bejátszása, a pontos passzok), nem lesz gond.
Megérdemlik a revánsot, az őszi szerencsés győzelmük után pláne.
Kezdés: 21:00, vezeti: Mike Dean, tv: digi, stream: itt
Az előző nagyon is jó szezonunk volt a londoni kékek ellen, rengeteg meccset játszottunk ellenük (community shield, bajnokság oda-vissza, kupaelődöntő, amerikai túra, ebből csak egy otthoni 0:0 alkalmával szereztek pontot), majdnem egy éve az Etihadban kettőt kaptak, ma sem kívánok kevesebbet nekik.