A kicsik már a spájzban vannak – az elit lista

manu garcia angelino angus gunn háttér utánpótlás manchester city brandon baker cameron humphreysAz ínséges posztidőkhöz képest most egy hosszabb hangvételű írás érkezik, ahol bemutatásra kerülnek a legtehetségesebb fiataljaink: ki épp milyen fejlődési stádiumban van, mikorra törhet be, ha egyáltalán, vagy csak simán hol is tartózkodik épp a nagyvilágban. Beszámolók, merész jóslások, kedélyborzoló HD videk a folytatásban… 

 

Az ezt megelőző posztban leírtuk többé-kevésbé, kik utaztak a kerettel Ausztráliába (vagy éppen most Vietnamba), így kezdjük amolyan fontossági sorrendben, pontosabban jöjjenek most a grade A tálentumok (merőben szubjektív és hozzá nem értő szemmel nézve), méghozzá posztonkénti felsorolásban:

  • Angus Gunn – talán a legnagyobb kapustehetség az akadémián az elmúlt 10-15 évből, és mivel januárban tölti be a 20-at, lassan ideje találni neki egy kölcsönszerződést (Szczęsny lebeghet előttünk példaként, aki bármennyire is visszaesett a kezdetek után, anno egy Brentfordnál eltöltött kölcsönnel rengeteget fejlődött). Értelme nem lenne Hart mögött padoztatni, erre a szerepre minden szempontból okosabb döntés Caballerot tartani. A harmadik számú posztot pedig szintúgy jobb, ha az alighanem kapusedzői babérokra törő (régebbi wonderkid…) Richard Wright foglalja el. Ezt még hagyján, de már az ifi BL-ben sem szerepelhet jövőre, hiszen ’96-os születésű, az idei sorozatban pedig már csak a ’97 januárjától születettek szerepelhetnek. Maradna hát neki 20-25 mérkőzés Vieira csapatában, holott már most van olyan szinten, hogy nyugodtan elfoglalhatná egy harmadosztályú csapat kapuját. Volt kitől örökölnie a tehetséget, mert faterja, Bryan a Norwich legendás kapusa volt. Angusban talán az a legjobb, hogy követi a Neuer-, De Gea-féle sweeper keeper iskolát, és mivel Vieira megköveteli csapatától a földön gurigázást, nagyon gyakran vették be őt is a csapatjátékba. Nem fél földön passzolni akár rizikós helyzetben, mégis ritkán adódik ebből problémája. Talán ez nem is akkora kunszt, de meg kell valljam, a labda megjátszásában már most bőven Hart előtt van (Caballero is egyébként, Hartnak alapvetően ez az egyik legnagyobb hiányossága). A bravúrjai, hosszú kezei és lábai ugyanakkor inkább Courtois-ra emlékeztetnek. Nehéz megmondani, mi lesz vele a folytatásban, mert Hart is még csak 30 lesz, így reális a veszély, hogy akár el is veszíthetjük, ha nem lesz türelemmel 2-3-4 szezonig, amíg kölcsönbe adogatnánk, na meg persze a fejlődése is megrekedhet, de ha valakinek az ifik közül valós esélye van beverekednie magát akár a felnőtt angol válogatottba is, az éppen Gunn… Csekkoljátok a videt addig is.
  • Pablo Maffeo – Pablonak hívják, jobbhátvéd, energikus, kisebb termete ellenére rendre nyeri a párharcokat és más posztokon is megfelelő teljesítményt tud nyújtani. Ismerős? Pedig nem Zabaletáról beszélünk. Tizenötévesen már játszott a Segunda B-ben az Espanyol második csapatában, ezután halászta el a City, ahol már most nagyon komoly fejlődésen ment keresztül. Eleinte Angelino mellett, aki a védelem túloldalán villog, nem igazán tűnt ki, de konzisztens teljesítményével egyre inkább hívta fel magára a figyelmet. Tényleg mindenhova odaér, és olyan szereléseket, mentéseket mutat be, mint az idősebbik Pablo. Ha sikerülne egyszer betörnie, akkor meg is lenne a következő közönségkedvenc Zab után. Vieira szívesen szórakozott azzal, hogy rengeteg játékost próbált ki rengeteg poszton (nem hiába Wenger tanítvány), így a kicsike Maffeo nem egyszer a középhátvéd posztján kapott szerepet, de becsületére legyen mondva, nagyon jól megbírkózott ezzel is. Olyan szinten olvassa a játékot, hogy megelőző szerelései mellett nem is volt akkora szüksége a fizikai játékra. Az ifi BL-ben jövőre is indul, hiszen csak pár hete töltötte be a 18-at, de sajnos az FA Youth Cupban már nem, miután még augusztus 31. előtt lett felnőtt. Lehozott egy félidőt a Melbourne ellen, ahol helytállt az aussie-k talán legveszélyesebb játékosa, a Lyon-nevelés Harry Novillo ellen, még ha meg is gyűlt vele a baja. Sajnos megsérült, így a meccs után utazott is Manchesterbe, de legalább megmutatta magát Pellegrininek, aki nyilvánvalóan szintén nagyra becsüli a kis spanyolt. Esetében talán még nincs hova sietni, bár szinte biztos vagyok benne, hogy már most beférne nem kevés felnőtt csapatba (esetleg követhette volna Angelinot és Faceyt New Yorkba, de ennek betett Iraola leigazolása). Vieira szárnyai alatt nyugodtan maradhat egy szezont, de attól sajnos nem félek, hogy már most megkapná a lehetőséget Sagna vagy Zabaleta (vagy Kompany vagy Denayer) konkurenciájában. Talán egy rövidtávú kölcsön némely alsóbb osztályú angol klubba sem egy halva született ötlet.
  • José Angel Tasende, ismertebb nevén Angelino – jelenleg már a New York City FC csapatát erősíti, és épp tegnap adott egy nagyszerű gólpasszt David Villának, meg úgy egyáltalán, az egész meccsen remekül támogatta a támadásokat, zavart okozva Kakáék védelmében. Villa szemmel láthatóan sokra tartja, mert míg némely csapattársát nem fél kőkeményen lebaszni, Angelino társaságát a pályán rendre kereste. Az MLS jelenlegi szintje olyan, amilyen, de tizennyolcévesen felnőtt focit játszani olyan társakkal, mint Frank Lampard, Andrea Pirlo, Mix Diskerud vagy éppen David Villa 30-40 ezer néző előtt nagyszerű lehetőség számára. Angelinot valószínűleg mindig egy olyan védőnek tartjuk majd, aki többet foglalkozik a támadással, mint azzal, hogy hátra is figyeljen, így érdekes lesz figyelni, hogyan boldogul majd a kevéssé naiv Európában. Nagyon technikás játékos, aki bárkit megver egy az egyben, és képes végigrobotolni az egész 90 percet, de néha tényleg olyan érzése volt az embernek, hogy a City fiataljai egy védővel kevesebbel léptek pályára. Kíváncsi leszek, mi vár rá a New York-i kölcsön után, talán csak szimplán erősíti Vieira csapatát továbbra is. Papíron az ifi BL-re is nevezhető, de lehet, hogy az eddig jól sikerülő MLS után már egy komolyabb szinten kéne magát kipróbálnia. (Kolarov és Clichy ezt jelenleg nálunk nem teszik lehetővé, de talán már nincs messze az a nap…)
  • Cameron Humphreys – a legnagyobb meglepetés volt az, hogy ő is a túrán volt, nem még, hogy végül végigjátszotta a 90 percet a Real Madrid ellen. Ha Pellegrini legnagyobb hibája az (szerintem igen), hogy semennyire sem merített a tehetséges utánpótlásból tétmeccseken, pedig lett volna rá pár ideális alkalom, akkor legalább az előszezonban nem baszakszik (100 ezer néző előtt Ronaldo és Benzema ellen, mégis mi izgulnivalója lehetett a kölöknek?). Cameron augusztusban lesz csak 17 – tizennégyévesen már az angol U17-es válogatottban szerepelt. Elvileg még nőnie kéne, izmot felszedni pedig értelemszerűen szintúgy fog, de fizikai paramétereire már most büszke lehet, és nem is tűnt egyáltalán úgy – az 1-4 ellenére -, hogy kilógna a mezőnyből. Korából adódóan nincs hova sietni – nem valószínű, hogy az ígéretes potenciál elegendő lenne már most arra, hogy bevállalja egy alsóosztályú angol klub, és esetében talán egyébként is az lesz a legjobb, ha Vieira alatt fejlődik, nem holmi kókler kezei közt. Még két évig játszhatna az ifi BL-ben és a most következő szezonban az FA Youth Cupban is szerepelhet (10 napon múlott, hogy az azutáni szezonban is..). Így kora ellenére, kiindulva abból, hogy az U-válogatottban már többször is kapitánykodott, már most alighanem vezérszerep vár rá – és nem az U18-ban Wilcox csapatában, hanem a 21-esek közt Vieirával (no meg persze az említett két sorozatban). Több szempontból sem csoda, hogy Rekiken túladtunk, hiszen ott sorakozott mögötte Humphreys mellett Tosin vagy Facey, Denayerről meg aztán nem is beszélve. Róluk is lesz majd szó, de egy posztba sűríteni mindenkit kissé túlzó lenne.
  • Manu Garciaaz új David Silva januárban töltötte be a 17-et, így még két évig is játszhat papíron az ifi BL-ben, holott már tavaly bemutatkozott a sorozatban. Óriási tehetség, és míg Pozoval vagy Denis Suárezzal kapcsolatban mindig volt egy kicsit olyan érzése az embernek, hogy tényleg nehezen élnek majd meg Angliában, mert könnyen leütközik őket, elkedvetlenednek a fizikai játéktól stb, addig Garcia éppen Silvára emlékeztet akkor, amikor könnyen kikerül mindenkit, vagy ha már muszáj párharcban részt vennie, akkor abból is gyakran győztesként jön ki. Emellett természetesen hihetetlen érzéke van a zsugához, de az előszezon alapján úgy tűnik, hogy talán egy sorral hátrébb is lenne jövője (mármint Merlin 10-es posztjához képest). Mindkét beágyazott videót kurvára ajánlatos végigtekinteni.

 

    • Brandon Barker – elsősorban balszélső, de Pellegrini szórakozott azzal is az előszezonban, hogy egyedüli csatárként játszatta – kevés sikerrel, sőt az egyetlen veszélyt ekkor is csak úgy jelentette, ha kijött a labdáért a bal oldalra, és lövőpozícióig cselezte magát. A 2013/2014-es szezonban az Academy Player of the Year címet zsebelte be, hogy aztán tavaly utoljára húzza még a csapatot az FA Youth Cupban (mesterhármas a Coventry ellen stb.), ahol egészen a döntőig menetelt csapatával. Amiatt, hogy októberben már 19 lesz, talán megérett egy Championship kölcsönre. Nehéz vele mit kezdeni, mert sokszor az jön le, hogy rengeteget kell még fejlődnie ahhoz, hogy egyszer tényleg berobbanjon (hajlamos eltűnni a meccseken, lenne mit javítani a védőmunkáján is), pedig trú manchesteri gyerek, és egyébként minden tehetsége megvan (játékstílusra egy bal oldali Robbenre hajaz, amikor épp jó napja van). Ha nekem kéne döntenem, 1-2 hónapig még hagynám, hogy Vieira U21-es csapatában játsszon, mert sajnos már az ifi BL-re sem nevezhető. Épp emiatt is lenne ajánlatos legalább pár hónapig megnézni egy gyengébb angol klubnál, mert az szinte kizárható, hogy berobban már most Pellegrini csapatába, hiszen Lopes és Iheanacho is bőven előtte állnak a rangsorban. Akkor viszont kevés meccs jutna neki össz-vissz, ráadásul olyan szinten, amit már kinőni látszik. Uwe Rosler, korábbi remek City csatár, a Leeds jelenlegi menedzsere többször is járt City ifi meccsen az elmúlt szezonban, amíg nem volt munkája, és már a Wigannél is szorosan együttműködött a klubbal, szóval ez is egy opció fiataljainknak…

Vannak tehetségek dögivel, egy ‘polccal lejjebb’ is, akik ugyan letették már névjegyüket az ifi vagy részben akár felnőtt szinten is, mégis jóval kisebb eséllyel lesznek valaha is az első csapat tagjai: Shay Facey, Tosin Adarabioyo, Seko Fofana, Olivier Ntcham, José Ángel Pozo, Kean Bryan, George Evans, Bercant Celina, Thierry Ambrose.

Ezután jöhet majd a maradék, ahol egyrészt szerepelni fognak az újonnan érkezettek, mint Enes Ünal, David Faupala, Ismaël Bennacer, Patrick Roberts vagy azok, akikre nem maradt tér az előző két részben, vagy mert túl fiatalok, vagy mert ilyen-olyan okokból még nem bizonyították rátermettségüket, de a tehetség egyértelműen ott van (Denzeil Boadu, Aaron Nemane, George Glendon, Jack Byrne), és szót ejtünk azokról is, akik éppen távozóban, esetleg már hivatalos is az elszerződésük (Jordy Hiwula, Devante Cole, Adam Drury). A felsorolás még mindig a teljesség igénye nélkül szerepel itt, de mindenkire idő valószínűleg úgysem jut majd.

Attól függően, hogy hogyan alakul majd tovább a nyári átigazolási időszak, talán összedobok egy különkiadást, ahol „Rony” Lopes, Kelechi Iheanacho és Jason Denayer bemutatása szerepel majd – rosszabb esetben is reméljük, hogy ebből a hármasból legalább ketten biztosan Pellegrini 23-as keretéhez tartoznak majd (3 kapus + 20 mezőnyjátékos).

Feel free to rákeresni az összes gyerkőcre egyébként, mert nem nehéz remek kis kompilációkra rátalálni a weben, nyilván a posztban nem szerepelhet minden.

Remélhetőleg jópárat nézhetünk majd most is a vietnami haknimeccsen, amelyről a kommentszekcióban biztosan találtok streamet, de ha minden igaz, a City (vagy egyéb) Youtube csatorna is közvetíti majd élőben. Háromkor kezdünk.  LINK ITT

A kezdőcsapat: Hart (C), Sagna, Kolarov, Mangala, Denayer, Evans, Garcia, Sterling, Navas, Silva, Iheanacho.